Irodalmi Szemle, 1967
1967/5 - Rácz Olivér: Fények és árnyak
— A világ legszebb és legcsodálatosabb városa — kiáltja az idős hölgy nehézkesen keresgélve a szavak után, és zokog. A másik hölgy is zokog. A karunkat, az arcunkat simogatják. Meghatottságuk lassan bennünket is áthat, de nem értjük a dolgot. — Ismerősök Pardubicén? — kérdezzük ostobán. — Ott éltünk a háború alatt. Másfél évig éltünk ott — magyarázzák mind a ketten, és zokognak. — Pardubice a világ legdrágább városa, és a pardubiceiek a világ legdrágább emberei. Mondják meg nekik — mondják meg nekik, hogy Olaszországból két olasz öregasszony öleli őket! Mondják meg nekik, hogy sohasem felejtjük el őket! — Megmondjuk — Ígérjük tanácstalanul —, de kinek? Kinek mondjuk meg? Nem válaszolnak, még egyszer sorra ölelnek valamennyiünket, aztán szipogva, a köny- nyeiket törülgetve, egymást támogatva tovabotorkálnak. Bámulva nézünk utánuk. Az áruház ajtajából még egyszer visszafordulnak. — Mondják meg nekik ... Az ég szerelmére, de kinek? Zavart kérdésünk már görnyedt, öreges hátukat éri. Ügy látszik, mindegy, hogy kinek. A pardubiceieknek. így hát most ezúton üzenjük a pardubiceieknek: Olaszországból két olasz öregasszony üzeni, hogy sohasem feledkeznek meg róluk. És ölelik őket. Egész Pardubicét. Szerb Antal szerint Velence néha úgy hat az emberre, mintha valami nagyon édes és olvadó rózsaszín fagylaltban sétálna. Ha az ember a Szent Márk tér andalítóan lágy színeire, a Doge-palota és Sansovino-Libreria márványcsipkéire és girlandjaira, vagy a patinás Flórian és Quadri kávéházak előtt játszó térzene tovasodródó hangjaira gondol, határozottan van is ebben valami. De ha az ember a Palazzo Ducale pazar pompájú, ódon termeiben kóborol, Tintorettók és Veronesék között, vagy a Canal Grande doge-süveges reneszánsz-palotáiban gyönyörködik, vagy a Prokuráciák oszlopsora alatt barangol, önkéntelenül a fülébe csendül a hajdani Serenissima alázatosan gőgös jelmondata: Itt a doge az úr — ha Nektek is úgy tetszik... Nevek csengenek itt vissza a múltból, dölyfös, arany és acél csengésű nevek, amelyeket kimondani is dallam és történelem. A Canal Grande doge-süveges palotáinak és a Palazzc Ducale dísztermeinek ékes faragású ablakaiból a középkor bizánci ötvözetű, sötét ragyogású káprázata verődik vissza a tenger hallgatag vizéről, mint azokban az időkben, amikor a dogék a Bucintorot, az Aranygályát bocsáttatták a viliódzó hullámokra minden év augusztusában, hogy az arannyal borított gálya bíborral és súlyos keleti szőnyegekkel ékesített fedélzetéről újra és újra eljegyezzék a Serenissimát a tengerrel. Vagy mint amikor messzi országokba küldtek messzi utazót a dogék, hogy évek múltán ő is ott ülhessen majd a Nagytanácsban, és ha úgy hozza a sor, szavazásra emelkedhessen, ha messer Marco Polo nevét kiáltják a prokurátorok. És néha aranyozott bronzlovakat hoztak magukkal a dogék a messzi Bizáncból, mint Dandolo doge. És néha magyar királlyá lettek, mint Orseolo doge Pietro fia, vagy asszonyt küldtek fiat szülni a magyar királyoknak, mint Morosini doge tette, s így lett Morosini Tomasina III. Endre király anyja. És néha harcoltak a dogék, páncélban, vértben, és az ő szolgálatukban álltak a legendás hírű, nagy kalandor-hadvezérek, a híres condottierik, mint Foscari doge két ke- gyence, Carmagnola és Cattamelata. Itt a doge az úr, ha Nektek is úgy tetszik ... Itt a doge az úr: a Palazzo Ducale Bussola-termében fogadta Foscari doge a Tanács előtt a diadalmas harcokból megtérő Carmagnola condottieret — ha Nektek is úgy tetszik: később a Bussola-teremben írta alá, a Tanács jelenlétében, Foscari doge Carmagnola halálos ítéletét. Itt a doge az úr: a Palazzo Ducale előtt zajlottak le nagy ünnepekkor a pompás, színes lovagi tornák, mint például azon a napon, amelyen a nagy Foscari doge fia tartotta fényes menyegzőjét — ha Nektek is úgy tetszik: a Palazzo Ducale Tanácstermében írta alá néhány évvel később a nagy Foscari doge a tulajdon fia halálos ítéletét. De megtört fényű, öreg szemének előbb végig kellett néznie a fia megkínoztatását is. Polgártársak, csodáljátok dogétokat! Polgártársak, csodáljátok dogétokat, aki cédruserdők fájából faragott oszlopokra építtetett palotát a Canal Grandén, mint Grimani doge tette, mert nagy urak voltak a do-
