Irodalmi Szemle, 1967
1967/5 - Rácz Olivér: Fények és árnyak
gék. Országokat hódítottak meg karddal, és országokat igáztak le csellel, és néha szép patríciuslányokat küldtek ciprusi királynénak, s azután a szép, fiatal, özvegyen maradt Cornaro Katalin gyászfátylával csatolták Ciprus szigetét a Serenissima koronájához. És néha diplomaták voltak a dogék, mint a zseniális Loredan doge, vagy hadvezérek voltak, mint a hős Cojitaríni doge — és néha drámát írtak a lányaikról, mint ahogyan bizonyos Contarini Desdemonáról írt világszép drámát bizonyos Shakespeare nevű angol drámaíró. jt Polgártársak, csodáljátok dogétokat — a dogékat, akik Palma Vecchio és Giorgione, Tiziano és Bellini, Sansovino és Verrocchio alkotásaival ékesítették fel a Serenissimüt, hogy uralkodjék és pompázzék a tengerek felett. És néha kínpadra vonattak valakit — itt a doge az úr —, és néha őket is kínpadra vonták — ha Nektek is úgy tetszik. Velence nemcsak látványosság; Velence élő történelem és élő művészettörténet, és a Mercerián hasztalan sétálnak miniszoknyás amerikai lányok és filmezőgépes angol fiúk, Velencében az ember évszázadok távlataiban él és gondolkodik. Velencének nincsen kora. Mert a Canal Grandén tegnap még Byron merengett a Sóhajok hídja előtt, és George Sand gondolázott erre Musset-vel, a Vendramin-palota kapuhomlokzatáról csak tegnap bontották le a gyász fekete drapériáit, miután kegyeletes, lassú léptekkel elszállították belőle Richard Wagner koporsóját, a Szent Márk téren tegnap, csak tegnap égették el a nobilik híres aranykönyvét — hiszen Napóleon már Mestre előtt táborozott. Velencének nincsen kora, mert a Ferencesek templomában egy egyszerű' márványlap elárulja, hogy ott nyugszik Claudio Monteverdi, a Szent Márk templom karnagya, és mert az Arsenálban, ha úgy tetszik, megcsodálhatod Ziani doge páncélját. Utoljára 1177-ben viselte a doge: bizonyos Barbarossa Frigyes császár elleni ütközetben. Velence varázs és káprázat, s ezért nem tehetünk róla: nekünk is be kellett dobnunk a magunk szerény, kis céduláját a Palazzo Ducale falában látható nyílások, a titkos feljelentések hajdani nyílásainak egyikébe. De mi nem írtunk rá a cédulánkra poétikus üzenetet, sem névtelen feljelentést, mert előzőleg valaki megszólaltatta mellettünk a zsebrádióját, és ez mégis visszazökkentett bennünket a mába. És mert a rádió harcokról és háborúkról adott hírt messze a világból, és mert közben elolvastuk a Szent Márk templom falában elhelyezett jelentéktelen kis emléktábla szövegét, amely szerint egyszer a Tanács is tévedett: ártatlanul kivégeztetett egy szegény péklegényt, aki tévedésből gyilkosság gyanújába keveredett. És ezért — mert a rádió harcokról és háborúkról adott hírt messze a világból, és mert ml tudtuk, hogy ártatlanul meghalni, fiatalon meghalni, mások miatt meghalni rettenetes, csak ennyit írtunk a cédulánkra, mielőtt becsúsztattuk a Palazzo Ducale falának hajdan rettegett nyílásába: Emlékezzetek a szegény, ártatlanul kivégzett péklegényre!... És ezt is a Szent Márk templom falában elhelyezett emléktábláról másoltuk oda. (Folytatása következik)
