Irodalmi Szemle, 1967

1967/1 - MAI FRANCIA KÖLTŐK - Valentin Beniak: Bevezető a költő verseihez (Szalatnai R.)

műfordítóink műhelyéből

Valentin Beniak

A szlovák költészet eleven áramába három hallgató költő tért vissza az elmúlt esztendőben, elsőnek Laco Novomeský. Ritkán ünneplik írók író visz~ szatérését úgy, mint ahogy az övét ünnepelték. Novomeskýnek ugyanis polgári igazságot is kellett szolgáltatni, nemcsak íróit.

S most Emil Boleslav Lukáč és Valentin Beniak visszatérésének lehetünk tanúi. Mindhárman kiváló költők és írástudók. Novomeskýról és Lukáčról már esett szó e folyóirat lapjain. Verseik magyarul is napvilágot láttak. Most, a R e t a z címen megjelent gyűjteménye alkalmából Valentin Beniak van soron.

Valentin Beniak csak anyakönyvi adatok szerint idős ember, költőnek csodálatosan fiatal, s ez a fiatalság a költészetben biológiai erő. Fényéhesen fejlődő alkatról van szó, akitől semmi szépség sem távoli, semmi varázslat nem elég egyszerű ahhoz, hogy magáévá ne tegye. Megismerésre buzdít a költő poétikai származása és gyakorlata is. Beniak ugyanis — akárcsak Lukáč, Jesenský vagy Hviezdoslav és más szlovák költők — magyarul kezdte. A Zászlónk című ifjúsági folyóiratban jelentek meg „Be nyák B á- l i n t" magyar versei. De ezeket a magyarul írt zsengéket aligha követhette volna magyar költővé érése! Ez is Hviezdoslavhoz hasonló eset.

Beniak, akár a nála valamivel fiatalabb Lukáč, szülőföldje és népe élményével indul, s ez a tájélmény és társadalmi élmény nyelvi élménye is lett. „Boldog, aki szülőföldjén nap mint nap lehajtja fejét s édesen elszenderül“ — írja egyik legelső versében. A föld és népe jelenti az ilyen költői alkat biztonságérzetét. Ismerjük jól a magyar irodalomból.

Beniak polgári foglalkozására nézve falusi jegyző volt, s ott a faluban forrt össze a néppel a költő is. A későn érő költők közé tartozik. Már elismert poéta, amikor végre felkerülhet Pozsonyba, a két háború közötti szlovák irodalmi élet új központjába, urbánus társak közé, ahol nemcsak az irodalomról döntenek immár. Beniak férfikora delén mutatkozott be a szlovák verselés mestereként, mindvégig hű maradt a költő hivatásához, a szépségek teremtéséhez. Azt hitték, ez a líra roppant egyszerű, holott Beniak roppant komplikált költészete, mint Kosztolányi Dezsőé: cudarul mesterkélt és ravasz v al am i“. De nézzük előbb a költő élményeit.

Lendületnek európai élményeket keresett: tájakat és ízeket, álmot és dallamokat. Beutazta a puhább légkörű Európát, a színes francia és olasz forgatagot, látta a tengert. Ravaszsága erőgyűjtés és önsarkallás volt, hogy majd a dél-európai képek után megírhassa az egyszerűbb és kevésbé puha légkörű hazaikat. A hazai tájak a külföldiek hangkulcsára szólaltak meg Beniak - nál. Így született Beniak szlovák világképe. A tájakhoz természetes erővel, szinte szociográfiai részletekkel kapcsolódott a társadalom, a földrajzi környezet. De semmi részlet sem vész el. Párizsban a szlovák költő Adyra gondol, s verset is ír róla: „Básnik Ady v Paríž i“. Ady döntő élménye, akárcsak nemzedéki ár sainak (Krčméry, Lukáč, Smrek és Beniak az Ady- élmény szlovák értelmezői és tolmácsolói, Novomeský csak Ady-befogadó, mert nem fordító). Mihelyt Beniak hazájára gondol, szeretné megrázni a Tátra gránittömbjeit, tehát változtatni szeretne a szlovák világon.

Országnéző s országrajzoló költővé válik. A szlovákiai táj intimitását sokan fejezték ki Sládkoviö óta, manapság is a kortárs-lírikusok, de Beniak sajátosan tud szólni szülőföldjéről, pedig az — a nyitra-megyei vidék — nem tartozik a romantikus festői hegyvidékhez. Aztán keresi a szolidaritást szlovák társaival, majd az egész nemzettel. Bár az európai helyzetet s a lehetőségeket nem érzékeli, a hazai színpad alakjait reálisan rajzolja, s régi szokás szerint önarcképét is odarakja közéjük Annak ellenére, hogy a költő