Irodalmi Szemle, 1967

1967/5 - Mács József: Adósságtörlesztés

Máct József

adósságtörlesztés

regényrészlet

Kopogtattak az ajtón. Anyám engedte be a vendégeket. Széldömöki előbb leverte lábáról a sarat, csak aztán nyomakodott be. Hegyi, a kísérője, hasonlóképpen cselekedett.

Széldömökin nem csodálkoztam, hogy bekukkantott hozzánk, Hegyin azonban igen. Soha nem volt még nálunk. Míg anyám hellyel kínálta és leültette őket, s a bátyámat eleresztette a faluba, én Hegyit néztem.

A falunkban és a környékén vajszívű, áldott jó embernek ismerték, aki az ingét is odaadná a felebarátjának, csak a felesége, a veres arcú, tokás asszony hirdette fűnek- fának gorombaságát, kibírhatatlan természetét. Kifelé nyájas, ragadós, mint a méz, befelé, a családban azonban vad és kegyetlen.

Lányát, egyetlen gyermekét — férjhez adta már egy szomszédfalusi napszámos legényhez — az esküvője napján is pofonütötte, mert rosszul szólt neki... Ilyesmi kavargott a fejemben, meg az is, hogy miért állítottak be hozzánk, mit akarnak tőlem? Eddig észre sem vettek, nehezteltek rám, most meg jönnek, kopogtatnak és leülnek?

Széldömöki térdén pihentette a sapkáját, fehér haja a réten szétszórt rendekre emlékeztetett. Anyámat annyira meglepte a váratlan látogatás, hogy nem tudott szóhoz sem jutni, a tűzhely körül keresett magának munkát.

— Hozzád jöttünk, Bálint — kezdett a mondókájába. — Déielőtt gondolkoztunk a dolgon, kinek az érdekében emeljünk szót. Úgy döntöttünk Hegyi komával, hogy akik télen a járásra* jöttek velünk, azok mind maradjanak.

— Ügy döntöttünk — jegyezte meg kitüntetésképpen Hegyi.

— Hiszen ha győzünk, ha a hatalom a mi kezünkbe kerül, szükség lesz rátok — folytatta Széldömöki.

— Győztök ti a fenét — öntötte el anyámat az epe.

— Te csak ne szólj közbe, nem asszonynak való téma — intette csendre Hegyi anyámat.

— Elsősorban is rád lesz szükség, Bálint — eresztette el Széldömöki anyám indulatos szavait a füle mellett.

— Tanító vagy! Köztünk a helyed. Az új igét te hirdeted majd a népnek, nem a pap — okoskodta ki Hegyi.

— Tanító? Sitnylk! Kőművesek mellett dolgozik a szerencsétlen — veszítette el anyám az önuralmát.

— Átmenetileg — vette fel Hegyi kedvelt szavajárását.

— Nem hirdethetem az új igét, ha nem vagyok meggyőződve a helyességéről — szabadkoztam.

— Majd meggyőződsz — bíztatott Széldömöki. — Az érvek és a tények Sztálin elvtársunk szerint a párt legerősebb fegyverei.