Irodalmi Szemle, 1967

1967/4 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Budapesti színházi jegyzetek

prelátus feladata, hogy ellenőrizze az állítólagos csodákat, meghallgassa a tragikus sorsú kispap életének tanúit, és kiderítse az igazságot.

A háború a végéhez közeledik, az összeomlás pusztító és tisztító szele söpör át az országon, és ebben a válságos időben a prelátus előtt világossá válik, hogy nem annyira az egyháznak, mint inkább a csődbe jutott fasiszta államvezetésnek van szüksége szentre. A „szenvedés hőse“ arra kell, hogy a sokat nélkülöző ország fiataljainak, harcoló katonáinak példát adjon, s ugyanakkor a határokon túli katolikus világban is rokonszenvet keltsen. Az ördög ügyvédje, a nagy műveltségű, világfias főpap nehéz helyzetbe kerül, vizsgálatai folyamán kideríti, hogy Gregor Pista élete semmiképen sem mondható szentnek, a neki tulajdonított csodatevések naivitások és véletlenek, az ima-meghallgatások mögött nevetséges képzelgések állnak. A dráma legizgalmasabb képében Vizniczei leleplezi a „szent“ életrajzát megíró Erdélyi atyát, szemébe vágja, hogy képmutató csalással egy szerencsétlen kispap „szenvedésének tüzén süti a maga szerencséjét“. Szentre van szükségük a József atyáknak, szentet kíván a korhadt fasiszta rendszer, és hiába mond becsületesen nemet, végül is a megyés püspök parancsára meg kell változtatnia jelentését, két ima-meghallgatást csodának kell minősítenie. Háborgó lelkiismeretét csak az nyugtatja meg, hogy a háború elodázza a szentté avatási kérelem eljuttatását Rómába.

Vizniczei csaknem tragikus hős, a megkívánt kétellyel, de ugyanakkor lelkesen lát feladata elvégzéséhez; boldogan adna szentet az egyháznak és az országnak, ám ezt a kiderített tények nem engedik meg. Mint a passzív humánum embere megveti, gyűlöli a fasizmust, annyi ereje azonban nincs,

hogy komolyan ellenálljon, mögötte senki sem áll, a fasizmus zsákutcájába kerülő egyháza sem.

Tetszetős és hatásos a dráma, különösen a prelátus összecsapása a szenteket fabrikálni akaró Erdélyi atyával robbanásig feszülő drámai jelenet, de mesz- sze mutató nagy drámává akkor vált volna, ha Thurzónak sikerül a nemet mondást követő válságot is megrajzolnia, a felvilágosult modern főpap konfliktusát a fasizmussal egyezkedő ravasz megyés püspökkel. Ezt az összecsapást azonban eleve lehetetlenné teszi egyrészt a püspök aggsága, másrészt a szkeptikus főpap meghajlása. Vizniczei arisztokratikus magatartása rokonszenves, de nem mérhető a Hochhuth-drá- ma Riccardo Fontajának következetességéhez és mártíromság-vállalásához.

Fábri Zoltán díszlettervei megkülönböztetett figyelmet és dicséretet érdemelnek. A színpadot mindvégig halászháló fogja körül, ez jelzi az ördög ügyvédjének lehetetlen vergődését, valamint a láthatatlan Gregor István lelki rabságát. Horvai István rendezői munkája a Vígszínház legjobb előadásainak színvonalán mozog, és ebben segítségére vannak Páger Antal, Darvas Iván, Tomanek Nándor, Sulyok Mária és Bulla Elma színészi remeklései.

Beszámolóm nem volna teljes, ha nem utalnék a veszprémi Petőfi Színház januári nagysikerű bemutatójára. A nálunk jól ismert Gáspár Margitnak, a Hamletnek nincs igaza című dráma szerzőjének új műve (Ha elmondod, letagadom'. ) került Veszprémben — a pesti bemutatót megelőzve — előadásra. A kritika nagyon kedvezően fogadta ezt a négy esztendő óta színpadra váró szatirikus játékot, amelyről bizonyára lesz alkalmam egy évadvégi összefoglalóban bővebben beszámolni.

Egri Viktor