Irodalmi Szemle, 1967

1967/4 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Budapesti színházi jegyzetek

Ennyi az egész történet. Nem példázat, nem intelem és nem is dráma a hagyományos dramaturgia értelmében. De színház Kazimir Károly remek rendezői munkája és Szabó Gyula érdeméből, aki e-zt a groteszk álmú, dadogó kis embert felejthetetlen emberábrázoló tehetséggel kelti életre. Az évről évre fejlődő Szabó Gyula már Fejes első darabjában is, a Rozsdatemetőben mint id. Hábetler János jelesre vizsgázott; az új Fejes-sze- repben felülmúlta önmagát, és sokrétű, vonzó játékával az európai rangú magyar színművészek élsorába lépett.

Kazimir a játék első felében meglepő ötletességgel formálja meg a periféria pusztulásra érett világának sok esett figuráját, a vagányokat, utcalányokat, kis tolvajokat, de rendezői palettájából bőven telik szín Mocorgó szüleinek, Kleinék kispolgári világának megfestésére is, csak az első rész befejező képe hosszadalmas és zavaros — jórészben az író hibájából. A játék utolsó képei ismét emelkedést mutatnak. Az író kommentáló személyét — akit Keres Emil nagyon egyszerű eszközökkel igen rokonszenvesen alakít — a szerző itt hitelesebben rajzolta meg, mint a Rozsdatemető író-figuráját.

Tagadhatatlan, hogy a Mocorgó nagy nyeresége az új magyar drámaírásnak, és örvendetes, hogy Karinthy Ferencnek a Madách Színház Kamaraszínházában bemutatott két egyfelvonásosát ugyancsak pozitívan értékelhetjük. A Bösen- dorfer című játékban csak egy szereplő, a Vevő van jelen a színpadon. Ez a Vevő telefonon hívja fel a Bösendorfer márkájú zongoráját értékesíteni akaró Eladót. Az első hívás után nyomban kiderül, hogy a vevő afféle telefonbetyár; unalmában gyors egymásutánban tízszer felhívja a zongora gazdáját, és minden alkalommal más néven, elváltoztatott hangon jelentkezik. A kegyetlen tréfa, amely csaknem halálra zaklatja a nyugdíjas beteg hölgyet, alkalmat ad Garas Dezsőnek, hogy utánzó képességeit megcsillogtassa, de nem tudunk szabadulni a gondolattól, hogy az író gonoszkodása átlépte a megengedett határt. (A hírek szerint ezt az egyfelvo- násost sok európai színház lekötötte, s ez érthető, mert egyetlen színpadképben hallatlan játéklehetőséget biztosít a hangjukat és modorukat pillanatok alatt változtatni tudó színészeknek.)

Másik játékát, a Duna-kanyart Karinthy Ferenc érzelmesre hangolta. Itt a záróra előtt presszóba érkező vendégről kiderül, hogy csalódott ember, aki kevéssel előbb véglegesen szakított szerelmével, egy férjes asszonnyal. De a kávéfőzőnő, akinek szerelmi ajánlatot tesz, ugyanilyen magányos, a férje évekkel ezelőtt elhagyta. Kettőjük párbeszéde írói bravúr, az eleinte frivolnak tetsző játék elmélyül, a két csalódott lélek szócsatájába egy-egy csepp üröm vegyül, és az egymást kergetés és kerülgetés komoly életproblémákat vet fel.

Karinthy párbeszédeiben ezúttal a nála szokatlan érzelmesség is helyet kap, de igen tudatosan adagolja, és oly gondolati töltéssel, hogy elfogadjuk a játék kicsengését, amely jelzi, hogy a két magányos és csalódott ember véletlen találkozása megoldhatja életük érzelmi problémáját.

Dómján Edit és Mészáros László kitűnő színészek, és a rendező Vámos Lajos ötletes vezetésével oldják meg hálás feladatukat.

Sarkadi Imre, az Elveszett paradicsom tragikusan elhunyt szerzője, egy korábbi darabjával, az Oszlopos Simeonnal jut szóhoz a Madách Színház stúdiószínpadán. A komor témájú, pesszimisztikusan kicsengő színmű előadása este tízkor kezdődik, hetente csak egyszer van műsoron, s nem volt alkalmam megnézni. (Akit érdekel, elolvashatja Sarkadi műveinek A szökevény című kétkötetes kiadásában. )

A nagy siker — és ez egyúttal az új magyar dráma nagy nyeresége is — Thurzó Gábor Az ördög ügyvédje című játéka a Vígszínház parádésnak mondható előadásában. Thurzó A szent című bestsellernek bizonyult kitűnő regényéből írta drámáját. Nincs itt helyem a regény és a dráma összehasonlítására, csak azt kívánom megjegyezni, hogy Thurzó izgalmasan jó regényt írt, és a dramatizálás nem csorbította különösebben értékeit.

A drámában ugyanúgy, mint a regényben egy „nyomozásról“ van szó, amely hivatva volna eldönteni, vajon Gregor István — alias Kaszap Pista, a jámbor életű székesfehérvári fiatalember — csodatevései folytán megérdemli-e, hogy szentté avassák. A Szentszék Vizniczei prelátust bízza meg az advocatus dia- boli, az „ördög ügyvédje“ szerepével. A