Irodalmi Szemle, 1967

1967/4 - FOLYÓIRATSZEMLE - Mikola Anikó: Az argentin kultúra fejlődésének története

zeteknek pedig semmi közük sincs a valódi, hiteles nacionalizmushoz, amely nem képviselhet mást, mint az imperialista uralom hatásának erélyes elutasítását gazdasági és kulturális téren."

A továbbiakban a kongresszus résztvevőinek kérdései és felszólalásai következnek, amelyekből érdemes volna néhányat megemlíteni. Az első vitázó például a két kultúra együttélésének lehetőségeit firtatja egy olyan társadalom keretében, amely antagonisztikus osztályokra bomlik. Magyarázatot kér arra is, hogy a kultúra a fejlődésnek milyen lehetőségét hordozza olyan országban, ahol nincsenek társadalmi ellentétek, és nincs osztályharc.

Vajon ez az irányított kultúra hozhat-e létre maradandó értékeket? P. Agosti a problémát érdekesnek találja. Szerinte „...a két kultúra együttélése tulajdonképpen ahhoz az ideológiai harchoz hasonlít, amely minden osztálytársadalomra jellemző: konkrét érdekek harcához a társadalom anyagi és gazdasági életében... Viszont az egyetlen kultúra létezése is kétséges lehet, fejlődése eleve halálra lehet ítélve az ellentétek hiányának következtében. Nem vagyok az irányított kultúra híve, de a szocialista államok, s főleg a Szovjetunió gyakorlatát tekintve figyelembe kell vennünk az eredményeket. Ha egy koncepció, egy tudományos világnézet eredményesen tudja irányítani a gazdasági életet, miért ne tudná jó értelemben inspirálni a kultúra fejlődésének folyamatát? Ez esetben tehát ne irányított kultúráról beszéljünk, hanem egy eszmének elkötelezett kultúráról."

Tóthpdl Gyula felvétele