Irodalmi Szemle, 1967

1967/4 - FOLYÓIRATSZEMLE - Mikola Anikó: Az argentin kultúra fejlődésének története

zeteknek pedig semmi közük sincs a valódi, hiteles nacionalizmushoz, amely nem képviselhet mást, mint az imperialista uralom hatásának erélyes elutasí­tását gazdasági és kulturális téren." A továbbiakban a kongresszus résztvevőinek kérdései és felszólalásai kö­vetkeznek, amelyekből érdemes volna néhányat megemlíteni. Az első vitázó pél­dául a két kultúra együttélésének lehetőségeit firtatja egy olyan társadalom keretében, amely antagonisztikus osztályokra bomlik. Magyarázatot kér arra is, hogy a kultúra a fejlődésnek milyen lehetőségét hordozza olyan országban, ahol nincsenek társadalmi ellentétek, és nincs osztályharc. Vajon ez az irányított kultúra hozhat-e létre maradandó értékeket? P. Agosti a problémát érdekesnek találja. Szerinte „...a két kultúra együttélése tulajdon­képpen ahhoz az ideológiai harchoz hasonlít, amely minden osztálytársada­lomra jellemző: konkrét érdekek harcához a társadalom anyagi és gazdasági életében... Viszont az egyetlen kultúra létezése is kétséges lehet, fejlődése eleve halálra lehet ítélve az ellentétek hiányának következtében. Nem vagyok az irányított kultúra híve, de a szocialista államok, s főleg a Szovjetunió gyakor­latát tekintve figyelembe kell vennünk az eredményeket. Ha egy koncepció, egy tudományos világnézet eredményesen tudja irányítani a gazdasági életet, miért ne tudná jó értelemben inspirálni a kultúra fejlődésének folyamatát? Ez eset­ben tehát ne irányított kultúráról beszéljünk, hanem egy eszmének elkötelezett kultúráról." Tóthpdl Gyula felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents