Irodalmi Szemle, 1967
1967/4 - FIGYELŐ - Duba Gyula: Hová vezet az út (Jack Kerouac: Úton)
figyelő Hová vezet az út Jack Kerouac: Úton A jelek szerint Amerika a hivatásos csavargók paradicsoma. Az amerikai levegőben, az ország óriási méreteiben, népének erkölcsében, mentalitásában és életviszonyaiban kell lenni valaminek, ami a távolságok utáni vágyat, az örök nyugtalanságot, a gyakori helyváltoztatást és a menés vágyát táplálja és éb- rentartja. Az amerikai csavargót ennek az emberfajtának klasszikus példánya, Jack London emelte világirodalmi alakká. Csavargóiban felelőtlen romantika, emésztő nyugtalanság, kalandvágy és természetes humorérzék ötvöződik érdekes emberi jellemmé. A hagyományos erkölcsű, és a helyhezkötött életmódra esküvő európai számára érthetetlen csodabogár, egzotikum az amerikai csavargó. A korlátlan lehetőségek országában miért éhezik, fázik és nélkülöz, miért teszi ki magát állandó életveszélynek, miért utazik tehervonatok ütközőin, miért vívja veszélyes és sokszor szerencsétlen kimenetelű harcát a ge- lettákkal (fékezők), hogy az egyenlőtlen küzdelem után gyakran összezúzott testtel maradjon a vonat kerekei alatt a pályatesten, és miért kacag csúfondá- rosan és felszabadultan, ha sikerült túljárnia a dühöngő geletta eszén? S még csak nem is a pénz után utazik, nem aranyásó, kincskereső vagy üzletember ő. Csavargó. Szenvedélye a kötetlen, szabad élet, az utazás. Pedig tud dolgozni, és néha — nagy szükség esetén — dolgozik is, egy-két napra alkalmi munkát vállal, aztán a keresett pénzt egy éjszaka — italra, nőre költve — elveri és továbbáll, megy nyugtalan lelke látomásai után. Azért is gondolom, hogy Amerika a hivatásos csavargók paradicsoma, mert Jack London csavargóinak bizonyos társadalmi szervezettségük, törvényerejű szokásaik és erkölcsük van, s emellett külön nyelvük, sajátos valóságszemléletük és tudatviláguk. Ök az utak lakói. Azért az utaké, mert egyedüli otthonuk az út. Vasút vagy távolsági autóút — egyre megy. A városok, a hidak alja, a külvárosi szállók szobái vagy egyéb alkalmi szállásaik életük pillanatnyi epizódjai csupán. Életük az utak, a végtelen pókháló szálai, melyek behálózzák a hatalmas országot, keresz- tül-kasul szelik, szétszabdalják és összekötik. Életük az út, életük értelme a kötetlenség, a szabadság. De Moriarty és Sal Paradise azért másféle csavargók, mint Jack London és cimborái voltak valamikor. Az első alapvető különbség köztük, hogy ők nem vonatütközőkön és tehervagonok fékezőfülkéjében utaznak (vagy csak nagy ritkán, szükség esetén), hanem autón. Saját gépkocsin, vagy lopott kocsin, autóstoppal, a más autóján. Nem a századforduló rohamosan iparosodó Amerikájának, de az atomkorszak és gépkocsi mai Amerikájának csavargói ők. Talán ebből következik a másik különbség: nem iskolázatlan és tudatlan ösztönemberek, primitív kocsmatöltelékek és kikötői verekedők, de — entel- lektüelek. Sal Paradise főiskolai hallgató és kezdő író, Dean Moriarty pedig Proust könyvéből meríti „nappalainak örökkévaló igazságait“. S a barátaik ugyancsak főiskolások, művészek és mérnökök, Amerika értelmiségének egy rétege. S ebből születik a harmadik különbség: Dean és Sál számára nem csupán kaland az utazás, de életük értelmének tudatos keresése, az emberi lét nyitjának feszegetése, filozófia. Milyen filozófiát adnak az amerikai utak? Jack Kerouac könyve a kérdésre egyfajta felelet. Nyugtalanító felelet. Az amerikai utak lényegesen különböznek a mi útjainktól, nemcsak abban, hogy szélesebbek és egyenesebbek, de hosszabbak is. Ha az ember nem tud
