Irodalmi Szemle, 1967
1967/1 - Mirko Markovics: Hemingway a jó barát
Mirko Markovics HEMINGWAY barát (Részletek) Nem a művész Ernest Hemingwayről akarok Írni, bár sok gyönyörűséget szereztek nekem a könyvei, csupán szeretném másokkal is megosztani emlékeimet, amelyek Hemingway spanyolországi életéhez fűződnek. Ernestről, a bajtársról, az emberről akarok beszélni. ■ Becses vendég érkezik 1937 őszén történt. Hemingway egy amerikai lap tudósítójaként tartózkodott Spanyolországban, s az amerikai önkéntesek zászlóalja, amely a 15. nemzetközi brigád kötelékében harcolt, Madridot védve a Jarama mentén építette ki hadállásait. Már esteledett, amikor egy őszi napon kézbesítették nekem Vlagyimir Csopics brigádparancsnok írásbeli értesítését arról, hogy zászlóaljunkat meglátogatja Ernest Hemingway, és nekünk törődnünk kell vele, hogy mindent megláthasson és meghallhasson, amit akar, s magától értetődik (amennyiben az háború idején lehetséges), meg kell őt védenünk ... ■ Riadó Még szürkületkor híre futott a századokban, hogy megérkezett Hemingway. Az „üggyel kapcsolatban“ azonnal szállingózni kezdtek a törzskarba a parancsnokok, s később a katonák is. Ügy tettek, mintha nagyon csodálkoznának, hogy nálunk van Hemingway. Ernest mindenkit barátságosan, egyszerűen fogadott. — No, hogy vagyunk, hadnagyom? — kérdezte Harlandytól, a néger század parancsnokától, aki valamikor könyvkereskedő volt Harlemben. A hadnagy szélesen elmosolyodott: — Ez itt valamivel szomorúbb, mint a bikaviadalok.. . Vagy lehet, csak nekünk tűnik úgy ... — Igazad van, Harlie ... Az sport, ez pedig ... szemétgödörtisztogatás . . . Remélem, Harlie, sem te, sem a parancsnokaitok nem haragusznak meg rám ezért a hasonlatért. Hősök, harcosok, felszabadítók! Micsoda erejük van ezeknek a szavaknak! Tényleg kisöprik a ganéjt, hogy az ember, ez az elátkozott kétlábú, szabadon lélegezhessen!, — Attól tartok, Hemingway elvtárs, hogy nemsokára az egész zászlóalj elhagyja az állásokat, csakhogy magát láthassa — jegyeztem meg. — No, hogy ez meg ne történjen — felelte —, jobb lesz, ha én megyek hozzájuk ... Természetesen a maga engedelmével. Bár ennek a hosszú montenegróinak a szemében (most már nem hagyta békén Demjanovicsot) én kapitalista, burzsuj vagyok. Persze, „tiszta marxista szemszögből nézve“. De akkor is megyünk, igaz-e? Nem voltam a legkellemesebb helyzetben. Csopics jelentésében valami nem egyezett (egyik utasítása: „hadd lásson és halljon mindent, amit akar“, a másik: „védd meg őt“). Ha nem Hemingway lett volna az, aki a Jaramán is mindent látni és
