Irodalmi Szemle, 1967
1967/4 - Vega Gábor: Este az utakon
Vega Gábor este az utakon Leszállt az est. Titokzatos őszi párák emelkednek a határban. A fénynyalábokból úgy tűnnek elő a feketefejű oldalkövek, zöld szemekkel, mint a törvényszerűség és a törvény fétisei. Az autó egy kúpba rohan, a kúp kinyílik és kétoldalt szétfolyik. Ha szünetel a robaj, álmából felvert hörcsög visít, s aztán ha megjelenik a fénynyaláb, tükör lesz az út. A hörcsög beleugrik a tükörbe. Vége az életének. Ugyanezt teszik a pillangók, a nyulak, az őzek. A részeg nem szereti a napot A sötétben fények égnek. Az emberek a fények felé sietnek, mert félnek a sötétségtől. De a részeg nem szereti a napot. Még egyszer leírom, hogy új értelmet kapjon: „A részeg nem szereti a Napot“. Sötétben bandukol, és eldől az utat kísérő gyümölcsfák alatt. Pedig az utakat piros almák szegélyezik. Eszembe jut: „Járt utat járatlanért el ne hagyj!“; a középkorban életét kockáztatta a vándor. Sokszor elhagyta a járt utat... Esténként bejártam a világot. Az utak mellett a feketefejű kövek mellett meg-meg- állva részegek dülöngéltek. Még Nyitrán találkoztam vele. Kérges kezű s fonnyadt volt, de ha eltűnt a Nap, kivirágzott. Ilyenkor tiszteltem őt, de egyszer aztán találkoztunk a verőfényben. A függöny melletti résen ráesett a tavaszi napsugár. Nem bírta sokáig. Dülöngélve becsukta a fatáblákat. Este összetörte az asztal üveglapját, mert a sörtócsában meglátta a Napot A lila kereszt és párhuzam Mennyi halottba került, míg az ember felismerte a keresztet. Le tudta rajzolni a két ellentétes erőt: „Éjfélkor állj meg a keresztútnál, akasztott emberből húzz, vagy vájj ki egy csontot, égesd el, és a hamuját keverd el kutyatej levében, idd ki, és megszabadulsz az ellenségedtől!“ Űjabb kép: I. Bojtár: — Tudom kis Jézuskám, fázik a lábacskád, Varrók néked szép piros csizmácskát (Kis bojtárhoz) — Hát te bojtár, hogy vigyáztál nyájamra?! Vágok a hátadból két arasznyi szalonnát, Abból varrók a kis Jézusnak jó meleg csizmácskát.
