Irodalmi Szemle, 1967
1967/4 - Vega Gábor: A kép
A Jelenet után tartják a markukat a baksisért. Mennyi halottba került, míg az ember felismerte a párhuzamot. Sínek hálózzák be a világot. De tudok szebb párhuzamot: Az égen csillagok, a földön virágok. Baloldalt Romeo, jobboldalt Júlia ... Nála voltam, és megnyugodva lépkedtem a síneken Megyer fényei felé. Bakancsom verte a ritmust a talpfákon, mikor egy sötét tömeg ugrott fel előttem. A katona nem fél...- — Hé, ki az? Felelet nem jött. Később letértem a sínek mellé, és elszáguldott mellettem a vonat. Megtaláltuk a párhuzamot, és mégis kereszteket rakunk rá, az önnön testünkből. A kúpból szirénázás hallatszik, és megjelenik a lila kereszt. Szabad utat a sofőrnek, csak idejében érkezzenek! Száguld! Száguldás! Száguldunk! — Szép ez a rohanás. Az autórádióból: „Szép ez a szerelem .. A fény kutatja a sötétséget. Vajon mit talál? Egy kanyar... Izmok feszülnek, oldalra dűlnek, fékek csikorognak. A kanyarban transzparens áll: A halál. Szabályos halálfej, lábszárcsontok, oldalbordák. Meg kell állni! Meg kell nézni! A halál mögött egy fiatal leány, zizeg kezében a papír. „Szép ez a szerelem“ — szép ez a rohanás. Összegöngyöli a halált, és beszáll az autóba. Valami csillog az aszfalt-tükörben. Kitört ablaküveg?! Tegnap eső esett, elmosta a vért. Az alatt a pár hét alatt, amit itt töltött, sohasem tudta nyugodtan és ellenszenv nélkül szemlélni a kocsmából vedlett vendéglőt, rikítóan és ízléstelenül kímázolt falait, felemás berendezését. Az egész környezet kabátban és alsónadrágban rohanó félőrültre emlékeztette. Legjobban egy kép bántotta. Már az elhelyezése is szerencsétlenül sikerült. Betették a sarokba, mint valami figyelmeztetést: „Mladistvým a šoférom alkoholické nápoje nepodávame!“ „Fiatalkorúaknak és sofőröknek szeszesital felszolgálása tilos!“ A kép alatt az egyik végével a falnak nypmva egy magas asztal állt. A sarokban félhomály ás füst. Pedig mind a négy falon ott lógott a légypiszkos üvegtábla: Dohányozni tilos! Munka után mindig itt itta meg a sörét, vagy egyedül, vagy a társaival. Megállt az asztal végénél, kitöltötte a sörét, s míg ivott, a tekintete mindig a képen akadt meg. Egyszerűen nem tudott másfelé nézni, mert nem volt hova. A festmény behavazott, hegyes vidéket ábrázolt, középen egy elhagyott ház. Csak félig volt meg a kerítése, A halál a kép
