Irodalmi Szemle, 1967

1967/1 - Lászlóffy Aladár: Hogy festett Jákob vagy Ludwig mester (vers)

Lászlóffy Aladár

(Románia)'

hogy festett Jákob vagy Ludwig mester

Délután lilán vihar készült. A hegy mögött vonagló aranyra és ítélet-kékre osztotta valamelyik előzői századból maradt, ide sem látszó óratorony a nappalnak józanul adagolt értelmes fényességet.

Az arany az erdőnek jutott, a kék az egeknek. Megfordult a látvány. Áttetsző kordékban üvegzsák búzák lötyögtek sietve, elsápadt kocsissal, üvegharang szoknyákban sikongva futottak haza a vízről a ruhamosó lányok, s a ludak az áttetsző zöld, de már nagyon hajladozó jegenyék alatt végig a fehér úton, melyről egyre szállt, szállt fel az elharagult, egyre feketébb mennyezet felé engesztelésül a por meg a szemét.

A szagok is jelentették, hogy fergeteg lesz.

Valahol füveket tépett a jég, és idáig ért már az illat-iszonyat. Kutyák is érzik.

Lélekharang is érzi, csilingel hátborzongatva.

Bogár is menekül, bele a szembe s a védekező könnycsepp parányi árvízével zuhan ki holtan a huzatba. Betettek minden ablakot. A mester a dombon álló templomi magányosságú házból figyel. Két kitárt tenyere tartja az óloimkarikás üvegeket, melyeken, mint a cserebogár hártyákra óvón boruló keményebb szárnya, csapkodnak kívül az akasztókról szabadult tulipán-kémlelölyukas fatáblák. Ujjai hegyén is érzi, hogyan jön le az emberi tájra az elemek okozta rémület nyomán a színeváltozás. A szélből az első gyors cseppek patái már dübörögnek.

Egy utolsó pillanat elfutó kerekén át, a menekülő küllők közt összenéz még a készülő perpatvar felett a Nappal — s neki is arcára borul az árnyék, arcára, melynek két átlátszó kútja alatt a koponya-glóbusz legközepében a kezdetek kezdete óta már lesben áll valaki, s vad gyönyörűséggel gyűjti a gondolat bogárszárny-érzékeny malmait forgató energiákat.

Most! ez a felcsapó szép is egy pillanat alatt már el is szivárgott örökre, le, hátra a szemeken, s megremeg a középkor, meging az ostoba hitvitázó, a parókás bíró, az elfogult prédikátor, a primitív technika, uzsora-kamatláb s véres erőszak — mert a tudat piacterén valahol váratlanul a legkellemetlenebb pillanatokban előbukkan még ez a szökőkút.