Irodalmi Szemle, 1967

1967/1 - Szitási Ferenc: Két vers

Szeruätiusz Tibor: Móricz Zsigmondi, homokkő, (1964)

sej, lányok

Sej, lányok, csókot teremnek:

Az emlékek hamujában híznak újra nyitnak, teremnek, mint dörgés a rettegést — Csendet szomjazó szívünket tűzben edzeni kevés.

Sej, lányok, csókot teremtek, s könny szikrázik az arcokon; Látjátok, hogy minket temetnek, bénán, rákosán, vakon.

Szitási Ferenc

dolgozunk

Bőrünk gyepén a táj hever lombosán, kéken, fény-töltésü végtelen buborékok a verítékben.

Apró durranások ütődnek a csendnek; elítélt világok csontjai repednek.

Izmos ujjak világot vetnek, a mozdulatok fókuszában tenyerek szeretkeznek, hogy nagyobb legyen az erő, s minden csattanás értelme friss levegő legyen, semmi más.