Irodalmi Szemle, 1967
1967/3 - FIGYELŐ - Monoszlóy Dezső: Rejtélyes bűnügyi játék a MATESZ színpadán
azonban nem feledtetheti a történet alapvető bárgyúságát. Mindehhez erősen hozzájárul a sikertelen és nem átgondolt rendezői munka (LukáC), a szegényes díszletek (Platzner) és a színészek többségének átlagon aluli teljesítménye. Mindjárt a szereposztással is baj van. Különösen vonatkozik ez a Brian Card- wrightot alakító Bugár Bélára és a Frey kisasszonyt megelevenítő Boldoghy Katalinra. A szereplők közül teljes értékűt az adott körülmények között egyedül a Dr. Morellt megszemélyesítő Csendes László nyújt, és Miles inas szerepében Király Dezső. Helyenként June Lister szerepében Szentpétery Aranka játékát is kielégítőnek érezzük. A többiek azonban — és ezért alighanem nagy mértékben a rendezőt is terheli a felelősség — többé-kevésbé félreértik a szerepüket. A bűnügyi dráma nem szubrett műfaj. Itt azonban többnyire szubrett figurákkal találkozunk. Takács Ernőd ezenfelül a színpadi beszéddel is hadilábon áll, és a berúgási jelenetben inkább arról tesz tanúbizonyságot, hogy részeg embert csak igen messziről látott, s igy azután katonai vezényszóra merev arccal és merev mozdulatokkal tántorogja végig a színpadot. Boráros Imre alakítása a szemfüles újságíró szerepében abból áll, hogy felle rohangál a színen, s igyekszik minél neveletlenebbül és esetlenebbül viselkedni. Ezt teszi egyébként Boldoghy Katalin is a titkárnő szerepében, azzal a különbséggel, hogy időnként nekimegy valamelyik bútordarabnak, s ilyenkor a közönség kabarétréfákon derülő részének a szórakoztatására lábával a mennyezet felé kalimpál. Pedig véleményem szerint a bemutató a komáromi színház lehetőségein belül is egész másképp sikerülhetett volna, ha az unalmas és retrográd expozíciót a dramaturg vagy a rendező meghúzza. Ha a titkárnő alakját nem a szépség és a bohócos esetlenség eléggé szokatlan társításából igyekszik felépíteni, hanem mértéktartóbb és ezért meggyőzőbb helyzetkomikumokat keres. Ha a libé- riás inashoz igazodva gazdagabb színpadkép készül, ha a szereplők jobban megtanulják a szöveget, ha felgyorsul és megváltozik az előadás ritmusa (ebben az esetben a szereplők lassabban mozognának, és gyorsabban beszélnének), ha a rendező jobban ügyel a színpadi beszéd atmoszférateremtő jelentőségére, ha a szereplők mérté ktartób- ban viselkednek, hisz a bűnügyi drámákban a feszültség éppen a hirtelen felbukkanó tények s az azokat megelőző nyugalmi helyzet kontrasztjából származik. Ezt a felsorolást még folytatni lehetne, de érzem, hogy a színház vezetősége már így is sokallja a feltételes kötőszók számát. A színházi lehetőségek Ilyenek, hajtogatja magában. A megvalósítatlan igényhirdetés károsan hat, és elkedvetleníti a közönséget. Messziről nézve minden másként látszik, folytatja. Csakhogy közelről nézve is igy van ez, s a kritikus nem mondhat le arról a jogáról, hogy igényt hirdessen, különösen akkor nem, amikor egyetlen hivatásos színházunk művészi profiljáról van szó, amelynek szépítése mindnyájunk közös ügye. Monoszlóy Dezső
