Irodalmi Szemle, 1967

1967/3 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: A „Masaryk Akadémia” értékelésének kérdései

a közvélemény, és övék az egész dilettáns világ, övék az ország, a hatalom, a dicsőség."8)

A Masaryk Akadémia aktivista vezetősége az őt ért vádakat — melyek egyes túlzásoktól s főképp a jobboldali negativizmus támadásaitól eltekintve jogosak voltak — önérzetes nyilatkozatokkal és kioktatásokkal nem tudta elhárítani, s a kezdettől fogva elvesztett bizalmat működésével nem volt képes visszaszerezni. Azok a szerény és viszonylagos eredmények, amelyeket az Akadémia megvalósított (az írók és művészek szórványos anyagi támogatása pályázatokkal, pénzsegélyekkel, díjakkal és képvásárlásokkal; a Magyar Figyelő című színvonalas tudományos és irodalmi szemle rövid ideig tartó megjelentetése; képzőművészeti kiállítások szervezése; a pozsonyi rádió magyar adásának kibővítése stb.)9) eltörpülnek azok mellett a nagy és reális lehetőségek mellett, amelyeket elszalasztott.

Az irodalmi és a művészeti életben ki nem használt lehetőségek és meghiúsult kezdeményezések legfontosabbjairól — az intézményes könyvkiadás, a Szlovákiai Magyar Képtár és Kultúrmúzeum megszervezésének sikertelen kísérleteiről — az előző tanulmányaimban'-0) már szót ejtettem. Hasonló kudarc jellemezte a Masaryk Akadémiát a tudományos élet szervezése terén is. Ha a vezetőség a reá háruló feladatokat felelősségteljesebben szervezte volna meg, akkor a kisebbségi tudományos élet kibontakozását gátló objektív és szubjektív nehézségekből több megoldódott volna. A Társaság anyagi alapjait és lehetőségeit a kisebbségi társadalom segítségének igénybevételével bizonyos mértékben még növelni lehetett volna, a tudományos kutatás előfeltételeinek egy részét pedig (a csehszlovákiai magyar bibliográfia összeállítását, az itteni magyar kézirat- és könyvállomány összpontosítását stb.) a tudományos osztály aktivizálásával lehetett volna biztosítani.

A Magyar Figyelő első számában Szerényi Ferdlnánd főtitkár11) azt ígérte, hogy az Akadémiát „a magyar kulturális élet alma materévé..., a kutatás, oktatás és ösztönzés hármas feladatát betöltő központi intézményévé“ fogják fejleszteni.52) Ehelyett a szép perspektíva helyett az a tehetetlenségről szóló „híresztelés“ teljesedett be, amelyet a programcikket író főtitkár önérzetesen elutasított. A vezetőség valóban tehetetlennek bizonyult, mert néhány év lefolyása alatt nemcsak az Akadémia erkölcsi hitelét játszotta el, de fejetlen gazdálkodásával anyagilag is csődbe juttatta a reá bízott intézményt.

8. Orbán beszédének ezt a részletét Az Ot I. évf. 10. sz.-ban megjelent Jőcsik-cikk idézi.

9. Ezeket a részleges eredményeket az Irodalmi Szemle múlt évi számaiban megjelent tanulmányaimban konkrét adatokkal mutattam be.

10. Lásd az előző jegyzetet!

11. Szerényi rövid ideig volt főtitkár; ezt a tisztséget utána Surányi Géza töltötte be.

12. Szerényi Ferdinánd: Életkérdéseink. — A Társaság eszmei programjának tervezete. Magyar Figyelő I. évf. 1. sz.