Irodalmi Szemle, 1967

1967/3 - H. M. Enzensberger: Versek

Hans Magnus Enzensberger

valamennyi telefonálónak

valami, színe nincsen, valami, szaga sincsen, nyers valami, kicsurran az erősítőkből, beleszikkad a csizma s az idő varrataiba, valami duzzadt, jön a kokszolómüvekből, fakó szélként az osztalékot dagasztja, a kórházak véres vitoriavásznát, ragacsosan a pletykákba vegyül tanszékekért és jutalmakért, valami nyálkás ömlik a folyókba s meghal a lazac, némán szivárog s öli a rhombust a zátonyokon.

íme a kisebbségé a többség, leszavazták a halottakat.

az állami nyomdákban fegyverkezik az alattomos ólom, a minisztériumok zsidóznak, flox és hűlt rezolúciók illatozzák be az augusztust, a plénum üres, fölötte sűrű hálórendszerét jegyzi az égboltra a radar-pók. sólyájukon a tartályhajók már tudják, mielőtt jönne a révkalauz, s az embrió sejti homályosan lanyha, ránduló koporsójában,

valami járja a levegőt, ragad s nyúlik, valami, színe nincsen (csak a fiatal részvény nem érzi): ellenünk van, a tengeri csillag s a gabona ellen, falunk belőle, valami nyálkással táplálkozunk, s alszunk a viruló tündér-fában, az ötéves tervben, a lángoló ingben álmodunk gyanútlanul, mint túszokat fojt valami szívós, színtelen, valami duzzadt torok.

emlékezés a hatvanas évekre

derűsen munkában, szerelemben

félelem nélkül

élve a félelmeinkben,

nyugodtan a nyugtalanságunkban,

gondtalanul

élve a gondjainkban

siklottunk,

repültünk, földet értünk, a partok még egyszer nyitva voltak.

nyugodtak voltak az északi esték júniusban, gondtalan vert a szigeteken a sárgarézóra, könnyedén csengő nevetés szállt, könnyedén húzó sikolyok, könnyedén nyárias zene a világos szobákon át éjszaka, feledtetően állt a faház, békésen, nem volt benne sötét, nyugodtan kottyant a csónak a stégnél, nyugodtan beszélgettek egymással a barátok, nyugodtan siklottak a fehér hangok, mintha lett volna boldogság, nyugodtan sorjáztak a könyvek, a sziklák, a párkányon világos pálinka állt.

siklottunk gondtalanul ki a siklások idejéből, félelem nélkül vagyis tudatlanul, nyugodtan vagyis értelmetlenül, derűsen vagyis könyörtelenül: eképpen tűnve el abból a néhány évből.

fönt a sziklák tudatlanul félelem nélkül értelmetlenül nyugodtan könyörtelenül derűsen: a sziklák még életben vannak.

Kalász Márton fordításai