Irodalmi Szemle, 1967
1967/2 - DISPUTA - Dallos István: Az irodalomtörténeti mérleg védelmében
ahol a V a jeltípusok számait jelöli, az N meg az összes jelek előfordulását, miközben a felső határt 51-ben, az alsót meg 0,02-ben határozta meg. így a fcövetkező eredményt kapjú'k: Ebből az derül ki, hogy — mivel Guiiraud szerint az áltlagértékszám R = 20,50 — Cselényi kötetének szókincs gazdagsága átlagon aluli, Juhász Ferencé meg 4,91- gye az átlag felett van. A kért költő szókincse közötti különbség 5,81, s ez jelentős eltérés! 7. Az eredmények arról tanúskodnak, hogy valóban nagy szükség van a statisztikai vizsgálatokra; s ezek a szókincs- és szófajvizsgálatokon túl kiterjedhetnek még az alaktani, a jelentéstani és más kérdések mélyrehatóbb és alaposabb tisztázására is. Már e néhány költemény statisztikai felmérése és elemzése is azt igazolja, hogy így olyan eredmények születhetnek, amelyek pontosan kimutatják a költők stílussajátosságait. Persze, ahhoz egyáltalán nem fér kétség, hogy a statisztika önmagában kevés, a legtöbb helyen kiigazításra és magyarázatra szorul. De például az olyan számadatok, mint amilyenek az egyes szófajcsaládok összeegyeztetése során kijöttek, meg a Guiiraud képletéből felszámított szókincsgazdagság, vagy az, hogy az ismétlődési indexszámok Juhász Ferenc verseiben csak két esetben nagyobbak, mint Cselényi kötetében, már határozott és nehezen cáfolható bizonyítékok s eredmények is egyúttal. Olyan korban, amikor garmadával jelennek meg a különböző színvonalú s tartalmú verskötetek és egyéb írásos művek, már nem bízhatunk meg teljesen az intuícióban, az empirikus jellegű értékelésben, hanem az egzakt módszerek előretörésének kell helyet adnunk. S valószínűleg a statisztika lesz az az alap, amelyre a jövőben a többi módszer ráépül! az irodalomtörténeti mérleg védelmében Oallos István Az Irodalmi Szemle 1966/7. számában Szalatnai Rezső tollából cikk jelent meg Turczel Lajos Írás és szolgálat című könyvéről. A cikkíró Turczel kritikusi tevékenységét hangsúlyozott elismeréssel méltatja, de egy tanulmánnyal, a Csehszlovákiai magyar irodalom fejlődési feltételei... című irodalomtörténeti vázlattal kapcsolatban több kifogást -emel, helyreigazításokat tesz — és az itteni eddigi irodalomtörténeti kezdeményezéseket általában „a tudat-kiesés, a valódi adat-szolgálat és historikus szemlélet hiányában" marasztalja el. Napjainkban csupán adalékok, vázlatok, portrék jelennek meg áttekintő, mindent felölelő irodalomtörténet helyett. Ez Olyan hiba, amelyen a jövő van hivatva segíteni. Ha a fiatal nemzedék jószándékkal igyekszik az irodalomtörténet segítségére, és legalább adalékokkal, portrékkal siet a tátongó űr kitöltésére, munkásságával szolgálatot tesz az irodalomtörténetnek. Felszínre hozza azt, ami talán végleg elsikkadnia a ködbe vesző múlt homályában. Ez a fiatal nemzedék nem is ismerheti az elmúlt évtizedek minden irodalmi eseményének valamennyi részletét. Ismerhet tényeket, de nem ismerheti a kiváltó okokat, ismerhet eredményeket, de nem ismerheti azok indítéCselényi 1196 R = -= = 19,60 V3729 Juhász Ferenc 1277 R= ,-------= = 25,41 V2525
