Irodalmi Szemle, 1967
1967/2 - DISPUTA - Zsilka Tibor: A költői nyelv statisztikai vizsgálatáról
1/3. A számnevek használatában Cselényinél nem mutatkozik rendellenesség: a 2 százalékot akár normának is tekinthetjük. De persze e szófaj előfordulását kizárólagosan a téma szabja meg. Juhász Ferenc szenvedélytől izzó költészete ezzel szemben nem tűri meg a számnevet (0,54 százalék); s általában nagyon kis szerepe van költői nyelvében. 1/4. A névmások alapján egyelőre nehéz volna valamire következtetni, ámbár érdekes, hogy éppen ezeknek és az indulatszavaknak az ismétlődése nagyobb Juhász Ferenc költészetében, mint a Cselényiében. Az is lehet, hogy e stílussajátosság csak vizsgált verseire jellemző, de az sem egész valószínűtlen, hogy összes verseinek statisztikai felmérése után is ehhez hasonló eredményt kapnánk; s az már valamit jelentene. 1/5. A névszók összefoglalásaképpen vessünk egy pillantást az egyes szófajok ismétlődési arányszámaira: Cselényi Juhász Ferenc Főnév 1:2,18 1:1,51 Melléknév 1:1,82 1:1,46 Számnév 1:3,54 1:2,14 Névmás 1:5,29 1:8,53(!) 2. Cselényi kötetének stilisztikai értékét a verbumok határozzák meg: a jel- típusok egynegyedét — 25,08 százalékát — az igék alkotják. S ennek nem1 kis szerepe van abban, hogy stílusa dinamikus7; s ha már itt tartunk: stílusának dinamikus voltára, jellegére nem egyszer az empirikusan, intuitív rátalálással értékelők is figyelmeztetnek, de hogy miért ilyen s nem másmilyen, arra már nem tudják megadni a ponitos választ. A szófajok megoszlásáról szóló táblázatunkból viszont szépen kiderül, hogy Cselényi jeltípusként majdnem 4 százalékkal több igét használ, mint Juhász Ferenc; vagyis stílusának dinamizmusa a gyakori igehasználatban rejlik. De nemcsak abban! Egy szlovák stíiuskutató szerint a szöveg dinamizmusát a többi szófaj és az igék, s főként a főnevek és az igék aránya szabja meg8. Az összes ige aránya a főnévhez Cselényinél 1:1,56-hoz, Juhász Ferencnél 1:1,76-hoz; ami megint csak előző állításainkat támasztja alá. Viszont az igék aránya a többi szavakhoz Cselényinél 1:4,5-höz, Juhász Ferencnél meg csak 1:4,08-hoz; s itt mindkét eredmény mélyen a szlovák norma alatt van (1:7), ami annak tulajdonítható, hogy a magyarban sokkal gyakoribb a nominális állítmány, miint az indoeurópai nyelvekben. Az ismétlődési arányszámok azonban itt is Cselényi ellen váltanak: Cselényi Juhász Ferenc 1:2,30 1:1,78 3. Az igenevek szerepe Cselényi stílusában elenyésző; gondolatait, érzelmeit inkább főnévvel fejezi ki. Még1 aránylag á főnévi igenjévmek és elsősorban a melléknévi igenévnek jut a legnagyobb funkció; a particípiumok állandósult formájukban a mellékneveket helyettesítik. S így nem egészen véletlen az sem, hogy az egyébként is sok melléknevet használó Juhász Ferenc költészetében fonftos szerepük van a melléknévi igenevaknek is: ezek alkotják jeltípusainak 8,92 százalékát; s ha ezeket hozzáadjuk az adiectívumokhoz, akkor erősen felszökik a jelzői értékű jeltípusok iszázalékaránya (25,13 százalék!). A jelzők viszont határozottá, pontossá teszik a stílust és a költő mondanivalóját, s Juhász Ferenc valóban — költői látomásainak többértelműsége ellenére — nagyon is precízen és körülhatárolltan fogalmaz. 7 A magyar stilisztika vázlata, i. m., 175. 8 Lásd J. Mistrík „Slovenská štylistika“ (Bratislava, SNP, 1965, 175).
