Irodalmi Szemle, 1967

1967/2 - DISPUTA - Zsilka Tibor: A költői nyelv statisztikai vizsgálatáról

A szófajok

Cselényi L.

Juhász F.

jelt.

jelgy.

jelt.

jelgy.

Főnév

41,14

28,82

45,14

34,69

Melléknév

11,62

6,78

16,21

12,03

Számnév

2,—

2,57

0,54

0,59

Névmás

3,42

5,81

1,01

4,39

Ige

25,08

18,39

21,76

19,06

Igenevek

8,43

3,18

11,26

6,28

Határozószók

5,01

8,82

2,42

2,45

Viszonyszók

3,09

24,62

1,48

18,65

Indulatszók

0,17

0,10

0,15

1,14

Elsősorban a névszó-családokra és szófajokra alapozva további vizsgálódásunkat érdemes lesz összevetni és egyeztetni a kapott eredményeket és számadatokat.

1/1. Mindkét költő verseiben a főneveket illeti az első hely: Cselényinél a jeltípusok 41,14 százalékát, Juhász Ferencnél meg majdnem a felét: 45,17 százalékát ezek alkotják; a csehszlovákiai magyar költő ugyan kevesebb főnevet használ, de azok többször ismétlődnek, mint a 'többi főnév Juhász Ferencnél.

— Cselényi kötetében a substantívumok 63 százalékát az elemiek, a hátralevő 37 százalékot a szerkesztettek alkotják; ha ezeket jelentéstanilag is felosztjuk, azt látjuk, hogy Cselényinél az elemieknek több mint a felét a falusi környezetet és hangulatot felidézők alkotják, s hogy ezeknek szerepe Juhász Ferencnél jóval kisebb. Az ide tartozó főnevek mindkét költőnél nagy gyakoriságot mutatnak. Ilyenek: domb, szarv, pata, búza, stb. Juhász Ferencnél ezenkívül a szerkesztett főnevek túlsúlyát tapasztaljuk az elemiekkel szemben: a Substantívumok 51 százaléka a szerkesztőitekre, 49 százaléka az elemiekre esik. Költői nyelvének ezt a jellegzetességét minden bizonnyal a sok „hapax legomenon“- szerű szókapcsolat okozza. Gondolunk itt az ilyen halmozásokra:

6 Például az Aquincumi korcsmában című költeményében a főnevek és a melléknevek jeltípusainak az aránya majdnem pontosan 1:1.

„Mint földbe-ásott emberek,

fejjel a földbe-ásott nép:

pihés asszony-combok, tüskés csont-kefék,

szőrös növény-láhszárak, nagykörmű virág-lábfejek

piros-erszényű ágyékbundák, virág-talpak,

szárak, csülkök, bozontok

üszkösödnek..." (Füst-ország; 163—64)

1/2. Az Erők című kötetben aránylag kevés a melléknév (11,62 százalék), Juhász Ferenc viszont a szokottnál is több adiectivumot használ (16,21 százalék). S vajon mire lehet ebből következtetni? Köztudomású, hogy a század eleji futurizmus és a magyar vonatkozásban iis fontos expresszionizmus nem kedvelte a melléknevet. így nagyon is valószínű, hogy Cselényi verseiben a Kassák és társai által divatba hozott stílusjegyek egyikére éppen statisztikánk derített fényt. De tévednénk, ha Juhász Ferenc költészetét a gyakran előforduló adiectívumok alapján impresszionista jellegű lírának fognánk fel, hiszen Tóth Árpád benyomásokra és hangulatokra épülő költeményeiben minden főnévre legalább egy melléknév jut.6 Juhász költői nyelvének ez a sajátossága inkább a szürrealizmus felé mutat.