Irodalmi Szemle, 1967

1967/2 - HAGYOMÁNY - Varga Rózsa (Magyarország): Írók, intellektuel-mozgalmak és az antifasiszta egységfront

A baloldali értelmiség — Peéry, Krammer Jenő — kapcsolatainál, s a Párizsban jártak élményeiből született tapasztalatok, szellemi irányzatok csehiszlovákiai továbbhullámzásánál is jelentősebb volt az a hatás, amit Dobossyék csoportja hozott magával. Dobossy László a Sarló küldötteként részt vett a brüsz- szeli békevilágkongresszuson is, ahol a haladó értelmiség korszerű feladatai a legtisztább megfogalmazásban nyertek kifejezést. Henri Barbusse és Romain Rolland ott elhangzott felszólalása a csehszlovákiai magyar írókban visszhangra talált, s az azt követő időszakban végzett munkásságukban eligazító és meghatározó érvényű volt.

Az 1931-es szeptemberi kongresszus határkő a Sarlós-mozgalom életében; ha- tározatilag kimondta csatlakozását a kommunista munkásmozgalomhoz. Ez jelzi az ifjúság, az ifjú értelmiség viszonylag rövid idő alatt megtett útját, de ezen az úton a mozgalomhoz kapcsolódó, az érdeklődő tömeg nem követte vezetőit. Ebből áthidalhatatlan ellentmondás keletkezett, s végső soron egyik döntő oka- volt a mozgalom feloszlásának. A Sarló vezetői bekerültek a pártapparátusba, korábbi funkcióik és új feladataik között nem tudták megteremteni a megfelelő összhangot. Elános lendületekkel betörve a munkásmozgalomba afféle külön mozgalmat jelentettek a párton belül, ami ellentmondásokat és ellentéteket szült a párt vezetősége és a sarlósok között.

Az AEAR 1932-ben tudatosan a népfrontpolitika követelményeinek megfelelően alakította ki szervezeti formáját. A Sarló spontán fejlődés alapján jutott szervezeti formákban és politikai felfogásban hasonló eredményekre, csakhogy a népfrontpolitika gyakorlati tapasztalatainak és elvi útmutatásainak hiánya miatt egy lépéssel tovább ment a kelleténél. „Sokan úgy igyekeztek feltüntetni ezt a szervezetet — írja az AEARról Paul Vaillant-Couturier — mint a kommunista párt egy részét. Nincs ennél nagyobb tévedés. Ha ez így lett volna, az egyesület létezésének nem lett volna semmi értelme." S hangsúlyozza, hogy az AEAR elsősorban a kommunista párttal teljesen azonosulni nem tudó vagy nem akaró, de demokratikus, antifasiszta, baloldali értelmiségieknek az összefogó szervezete akar lenni, mint ahogy az is lett. A Sarló vezetői viszont beléptek a kommunista pártba, s tömegeik magúikra maradtak, illetve visszariadtak vezetőiknek a polgári demokrácia határain túllépő programjától, s nem követték őket. Egy, az 1931 szept.—1932 szept. közti korszakról szóló beszámolóból kitűnik, hogy a Sarló az egész akkori Csehszlovákia magyar társadalomra kitekintő célkitűzéseinek igényében csaknem mindazokat a feladatokat vállalta, amelyek a kommunista párt programjában szerepelhettek. Hasznos munka volt ez, de több is és kevesebb is a szükségesnél. A munka sok fő- és alfejezetes feltérképezésében csak egy mellékes alpontként, s a már jól funkcionáló értelmiségi szakcsoportoktól függetlenül szerepelt a Levá Fronta, B1S, stb.-hez hasonló „értelmiségi csoport“ létrehozása, s „Pozsonyban a baloldali magyar intelligencia kongresszusának“ megszervezése. A kor követelte feladat valójában az lett volna, hogy a Levá fronta és az AEAR mintájára a Sarló erre koncentrálja energiáját. Feladatait azonban nem ismerte fel kellőképpen, ezért a pártvezetőséggel támadt ellentétei, a vezetők és vezetettek közti ellentmondások s nem utolsósorban hatósági üldöztetése következtében felbomlott, még mielőtt igazi hivatását betöltötte volna.

A nagy erjedés, amit a Sarló 1929—32 között a csehszlovákiai értelmiség körében elindított, azonban így is meghozta gyümölcseit. Politikai akcióinak, cikkeiknek hatására radikálizálódott az ugyancsak ez idő alatt szerveződő magyar- országi baloldali értelmiségi ifjúság is. Hogy ez az akkori uralkodó körökre mekkora veszedelmet jelentett, bizonyítják a nagy számú magyar belügyminisztériumi jelentések, amelyek a sarlósok vezető egyéniségeit egészen a felszabadulásig szem előtt tartották és nyomon követték. A fentebb idézett, a belügyi hatóságokhoz küldött Sarló-beszámolóhoz mellékelt kísérő levélben olvashatjuk: „A beszámolóból látható, hogy ez az ifjúsági alakulat a csehszlovákiai hatóságok eddigi aránylagos passzivitása mellett minő veszedelmes és mind messzebb ágazó tevékenységet fejtett ki. Legújabban prágai utasításra a cseh hatóságok erélyesebben kezdenek a »Sarló« ellen fellépni, főleg azért, mert a katonai