Irodalmi Szemle, 1967

1967/2 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Szombathy Viktor

Szombathy később kiadott elbeszélései 'közt jobbakat, művészi színvonal tekintetében elmélyültebbeket is találunk. Ilyen például a Még vasárnap délután című balla- dikus történet, a Franklin Kiadónál 1935-ben megjelenít, szlovákiai magyar elbeszélőket bemutató gyűjteményből. Ebben alaposabb jellemrajzokat találunk, s az osztrák hajós bosszújának beteljeisedéisével befejeződő történet elejétől kezdve mentes a régebbi elbeszélések felületességétől. Hasonlóan sikerült elbeszélése Az előszoba küszöbén című, melyben az első világháború végén kialakult lélektani helyzetet, s az előbb fronit mögött meghúzódó tiszt tragikusan végződő háborús komédiáját mutatja be. Jellemző a befejezés: „Tréntiszt volt, — legyintett a kapitány — ismertem Lemberg- ben. Ügy látszik a végén neki is felviszketett a harctér, embert akart ölni. Nemhogy örült volna a meleg kuckónak, meg a sok apró panamájának.“ Az író elbeszéléseiről találóan állapítja meg egyik értékelője (Marék Antal): „Szombathy Viktor epikája mindig színes volt s meleg, történeteinek robogásában azonban olykor felületessé vált. Voltak írásaiban helyzetek, amiket technikás író monumentális formák közé tudott volna beépíteni, s a maradandóság márványkönyvébe bevésni. A riporter lázas rohanása volt ez, csoda-e, ha a megismerésnek ekkora vágyakozásában nem melegedtek meg a dolgok közvetlenül a szíve táján. Az élmények nem forrottak össze lelkiségével, s az események száguldásában egyre jobban lemaradt az ember." (Magyar írás 1. sz.)

Szombathy Viktor tudatosan vallotta magát csehszlovákiai kisebbségi magyar írónak. Ezt mindenekelőtt témaválasztásából látjuk: valamennyi jelentősebb epikai műve a szlovákiai magyarság életével foglalkozik, s hazai környezetben játszódik. Első regénye, a Zöld hegyek balladája 1935-ben, a budapesti Franklin kiadásában jelent meg. Jellegzetes riportregény, könnyed elbeszélő stílusában újságírói és regényírói törekvések keverednek. Egy szlovákiai kisváros unalmas hétköznapjait főként a kávéházi asztaltársaságok hírei és a közvéleményt befolyásoló „akciói“ színesítik. Skuteczky Pál, jogot végzett lapszerkesztő tudomást szerez róla, hogy a helység szülötte, Kálmán János (utóbb: John Kolman), híres amerikai filmrendező haza készül szüleihez látogatóba. A szenzációéhes szerkesztők, kisvárosi színészek, kar- rierhajhászók körében villámgyorsan elterjed a hír. Ettől kezdve minden esemény „korunk hőse“, a bámulattal övezett szakember és milliomos körül forog. Az író jó humorral ábrázolja a városi kispolgárság világát, a provinciális szellemi légkört, de a történet ennek ellenére is naiv és néhány részletében valószínűtlen, erősen emlékeztet a polgári karrier-regények sémájára; John Kolman megismerkedik a kisváros orvosának szépséges lányával, Bárány Sárival, s őt válalsztja mesefilmjének főhőséül. A lány azonban észreveszi, hogy Kálmán Jánosnak a vállalkozás, az üzlet mindenné! fontosabb. Elszakadt a szülőföldtől s az egyszerű emberek bensőséges szeretetétől — s éppen ezért elbúcsúznak egymástól. A jellemrajzok ebben a könyvben is felületesek, az eszmei mondanivaló vérszegény, s nem egy közhelyet hangoztat, de meseszövése dinamikus, ügyesen pergő. Jellemábrázolásban Szombathy regényei alatta maradnak Tamás Mihály, Egri Viktor, Darkó István egykorú epikus alkotásainak, de elbeszélő kedve, meseszövése vetekszik az övékével.

Az írónak 1938-ig kiadott alkotásai közül a pozsonyi Tátra Kiadónál megjelent Elesni nem szabad című regénye látszik legérettebbnek. Tipikus kisebbségi regény, a szolvákiai miagyar regény megteremtésére irányuló vállalkozás, mellyel valameny- nyi jelentősebb epikusunk kísérletezett, A mű eszmeiségének középpontjában a nemzetiségi kérdés s az asszimilációt elősegítő gerinctelen megalkuváls áll, de Szom- ba'thy mindezt a szlovák Vajanskýra emlékeztető romantikával: teljesen fehérre mosdatott és féketére mázolt hősök segítségével ábrázolja. Két dzsentri-család áll egymással szemben a kisebbségi sorsban: az egyiknek a „nagyasszony“ a feje, aki jószívű, nép- és nemzetpártoló, de gazdálkodni nem tud, s jótékonykodásában tönkremegy. Az ellenfél Liptánszky András: ügyes számító, kaméleon természetű, cseh nőt vesz feleségül, hogy az új államban is kialakíthassa hasznos összeköttetéseit, de a Pesthez fűződő régieket is igyekszik fenntartani. Végül ő is megbukik, mert ravaszkodása a magyar és a szlovák iskola körül támadt konfliktusban a nemzetiek, s a kormánypártiak előtt is lelepleződik. A fiatalok azonban mindkét részről pozitív jellemek: Liptánszky öcdse európai műveltségű mérnök, lemond a vagyonról, hogy villanyerőműveket tervezzen a Vágón és a Garamon. A nagyasszony unokahúga,