Irodalmi Szemle, 1967
1967/2 - VETÉS - Keszeli Ferenc: Claudia (novella)
Keszeli Ferenc Claudia Céltalanul lézengett a városban. Nem volt kedve hazamenni az üres lakásba. Pedig most a szobatársa sem volt otthon. Egy kirakatot nézegetett, amikor barátja, Gusztáv hátulról ráijesztett. — Hová készülsz, öreg ? — Sehová. Mióta otthagytuk a melót, még otthon sem voltam. — Gyere, megiszunk valamit! — Gyerünk — mondta, és megvonta a vállát. Egy ideig csak ültek, nézték a nőket, aztán Gusztáv megkérdezte tőle: — No, hogy állsz a nőkkel, szépfiú? — Sehogy. Mint máskor. Az ember felszed egy nőt, s aztán reggel már nem tud vele mit kezdeni. Szeretné mielőbb kituszkolni a lakásából. Hülye egy dolog, ha másnap reggel azzal a nővel kell bebandukolni a városba, akit az este felcsíptél. Akkor már tudod, hogy miféle, mert ezt a vetkőzéséből meg lehet tudni, s bosszankodsz,, hogy egyszerűbben is ment volna a dolog... Bosszant, hogy ilyen a nő, de arra egy pillanatig sem gondolsz, hogy te önmagad milyen is vagy tulajdonképpen. Akkor már tudjátok egymásról, hogy mit gondoltok, s hogy a kimondatlan szavak azt jelentik, hogy szevasz öreglány, kösz a szolgálatot, meg hogy: ha majd eszembe jutsz, felhívlak, s ha véletlenül majd te is rám gondolsz, elmegyünk egy kávéra. A kávé persze az ágyat jelenti. — Nagyképűsködsz öregem, s közben még szűz vagy. — No és, szűz vagyok. Blordítsam1, hogy szűz vagyok?! — Ordítsd! Majd kidobnak, én meg jót röhögök. De nem ordított, mert nem is akart. Odaintetite a pincért, és rendelt még egy konyakot. — No, szevasz, szűzfiú! Mondd el a legújabb nőügyedet, csak vigyázz, nehogy belekeverd a régieket is. — Nem volt legutolsó nőügyem. Egy ideig hallgattak. — Szerelmes vagyok egy lányba. — Te? — hökkent meg Gusztáv. — Én, a Szűzfiú. Tudod, akkor kezdődött, amikor a múltkor nem akartam hazamenni aludni, mert vidékre kellett utaznom, s^ a vonat hajnalban indult, és nekem, nincs vekkerem, mint neked, meg feleségem sincs. Éjfélikor lementem a Hullámbárba, mondom, körülnézek egy kicsit, hátha akad valamilyen ismerős, akivel a vonat indulásáig elszórakozom'. Nőismerősre, vagy nőre egyáltalán nem is gondoltam, mert tudtam, ha felszedek valakit, akkor nem utazom el. Meg anyagilag sem álltam valami jól. Leültem a sarokba, és néztem a nőket. Nem messze tőlem hárman ültek egy pasassal. A kettő szürke volt, de a. harmadik öregem... az isteni. Ott rögtön beleszerettem. Vékony, magas nő, és nagyon szép. Pocsék egy társasággal mulatott! Láttam is- az arcán, hogy nemi érzi magát valami harmatosán. Felkértem táncolni, de nem akarvetés fiatalok irodalmi rovata
