Irodalmi Szemle, 1967
1967/2 - FIATAL ROMÁN KÖLTŐK - Blandiana, Ana: Versek
Hold-büvölte nők magasodnak a dombon a májusi éjszakákban: az ő álmatlanságuk a mostani havazás. Tenger mellé terülő havak: lányok térdétől fehérült arc nélküli zűrzavar. Szeretnék félszárnyon hanyattdőlve sírni az örökös havazásban. Kányádi Sándor fordítása öregnek kellene Öregnek kellene születnünk, bölcsen érkeznünk, hogy meghatározhassuk helyünket a világban, hogy tudjuk már az első elágazásnál, melyik út merre visz, és csak a menni-vágyásunk legyen felelőtlen. Aztán egyre fiatalodjunk, fiatalodjunk mentünkben, hogy éretten s erőben érjünk az alkotás kapujába, átmennénk rajta, s kamaszként lépnénk a szerelembe, lennénk gyermekek magunk is fiaink születésekor. Valamiképpen öregebbnek kellene lenniük, mint mi vagyunk, beszélni tanítanának, álomba ringatnának, mi meg egyre kisebbnek látszanánk, egyre kisebbnek, mint egy szőlőszem, mint egy borsószem, mint egy búzaszem. Kányádi Sándor fordítása felnőttünk? Felnőttünk? Érett emberek vagyunk? Hány ezer árnyalat, rohaszt el egyetlen színt... Kedves és nevetséges, messzi már az idő, mikor még jóra és rosszra osztottuk a világot. Erősek lettünk megfürödvén a tévedésben, mint Achillesz a Stix vizében, de sebezhető saroktól függ még sorsa a Mindenségnek. Súlyos minden. És értünk mindent. Mostantól változatlan halad az idő: csupán a bölcs halálfélelem hiánya mutatja még, mennyire kamaszok vagyunk. Kányádi Sándor fordítása Ana Blandiana
