Irodalmi Szemle, 1967

1967/2 - MAI NÉMET ELBESZÉLŐK - Grün, Max von der: Az üzemi bizottsági tag

Brinkhoff sarkon fordult, és kilépett ismét a kertbe. Az öreg Haugk hosszú, kék szálakat metszett a szarkalábból.

„Rendben van, Wilhelm, bemehetsz!“

„Igen, Fritz, igen... olyan nagyszerű menyasszonya van... olyan...“ Az ölyvpár eltűnt az égről.

„Igen, igen, szóltál neki. Igen. Köszönöm, Fritz. Ki is akart a virágért jönni... Ki is..., persze, ai sógornőm. Már ma délben jönni akart. Hol is késik azóta?“

Amint Brinkhoff üzemi bizottsági tag ismét az utcán volt, ömlött róla a verejték, az ing a testéhez tapadt, szemöldökén átgyöngyözött az izzadság. Megfordult. Az öreg Haugk a hosszú, kék virágcsokorral becsoszogott a házba. Azután Brinkhoff elindult lefelé az úton. Nem köszönt senkinek, neki se köszöntek. Az út végén, ahol a lakótelep is véget ért, Brinkhoff leült az útszéli poros fűre, és megtörülte a homlokát.

Brogyányl Béla fordításai

Nagy József: Közöny Ul., Mesebeli János sorozat (linómetszet)