Irodalmi Szemle, 1967
1967/2 - Tóth Elemér: Öt vers
ä l! Tudom: egyszer- majd a halak is kiúsznak a partra A felhőket terelő toronyban mcgkondulnak a harangok galambcsapat száll a tarlók felé ahol épp beérett a búza Nagyon fönséges nagyon ünnepi lesz az a nap Te mellettem ülsz majd hajadban lobognak az öröm pántlikái Szívedben a tisztaság veri fel sátrát s karjaidban apró vérsejtek hátán vándorolni kezd az ölelés Tudom: egyszer majd a halak is kiúsznak a partra s szerelmünk sikolyos lángjánál undorral nézik a vizet utak Napok óta játszom a gondolattal, Jbogy felkereslek. Az ősz útjain ködtehenrék legelnek bégetésük szürkébb a Duna fölött cikkaaó sirályszárnyaknál. Utak hozzád ^ és tőléd. ' Vajon a mosolyod mit mond majd a küszöbön, s emlékezésed polipkarja mifc. emel ki a múltból.^ * A Fogadj úgy, mint a végleg megtérőket. Utak hozzád és tőled. Jól tudjuk mind a ketten, húsz percnél tovább úgysem maradok. az idő tenyerében A tereken galambok szökdécselik körül pici árnyékukat Az idő tenyeréből elcsorognak a percek s vele a varázsigék minden hatalma _*■ Figyelj Felröppenő galambok szárnycsapásai alatt összerogynak a szobrok tiltakozás Vérét vesztette ez a nap is kékül a házsorok csendje és én itt állok körülfolyva szomorúsággal az utcasarkon ahonnan látni ahonnan mindent látni Szégyenkezem ŐSZ A fák karja égre emelve. várom, hogy csattanjon a káromkodás. Piros orruk szárnyuk alá dugva, féllábon alszanak a libák. Tóth Elemér
