Irodalmi Szemle, 1967
1967/2 - Bárczi István: Versek
Bárczi István szegénység Megírhatatlan vagy, mint a szerelem. Élet-rögzítő térkép — burjánzó rozsda, hogy bizonyítsd a fémet. Hányszor ficamított ki úr, pap, politikus, zsellér, és hányszor — költő! Voltak, akik elől vitték forradalmasságod. De zászlókról leloptak, hogy légy proletár-mérték, kádercsináló okmány. Pucér fenekedet csínyként megveregették, akik belőled híztak. Én azt hittem: hagyma vagy, sóval, kis kenyérrel. Tágra feszülő száj, hogy kiférjen rajta még egy végső kiáltás. Napraforgók tányérján fejlett morzsa-ondó az újrateremtéshez. Mit is mondjak még rólad? Gyomromban tartalak, szétmarnálak savakkal, hagymával meg kenyérrel. De megnyugtatsz, hogy legalább nem vagyok adósa semmilyen világnak. dicsértessék az Úr! Hat nap után a hetedik: zsoltáros, áldozati ünnep. Szennyüket imával fedik, kik templomokban ünnepelnek. DICSÉRTESSEK AZ ÜR! S az Űr áldott süket, akár az ágyú. Pihen túl hetedhét azúr vasárnapon. Az egyszabványú csillag-utakat kémleli. Olykor hosszan nézi a Földet. Hat nap alatt eszelte ki, hogy eladhassa az ördögnek. A hetedik nap megpihent, de ezt tudjuk a Bibliából. D1CSÉRTESSÉK AZ ÜR, ki fent örök életet kalapácsol. mondja és te is nevetés robban foszforos-kénes vegyszer annak aki röhög jó lehet a bolond a bolond kabátján nyisszan a férc annak aki röhög jó lehet csupa-érc kolompolás kezet fogjunk kezet meztelenre fosztó leszámolás Nevetni végül is jó lehet más szemével mindenki bolond s a bolond is csak ennyi Arca tüske dinamika izomcsomók pattannak Pozsony felöl várjuk a vonatot annak aki röhög jó lehet a bolond csend szaval cikkan az értelem a múlt exportja leng a levegőben ontja a szót kinek a verse csak szaval arcán pattognak az izomcsomók annak aki röhög jó lehet a bolond és felnyerít mert késik a vonat és te tetszel a bolond
