Irodalmi Szemle, 1967

1967/10 - FIGYELŐ - Czine Mihály: Keresztúry Dezső: „S mi vagyok én ...”

feltárni azt is, ami racionális, s azt is, ami irracionális..." — mondja frappán­san Dobossy. Nem mulasztotta el azon­ban hangsúlyozni, hogy Nezval nem­csak „programszerző", hanem elsősor­ban „alkotó művész, új víziók terem- tője“ volt. Tanulságos komparatista kiruccanása is a magyar avantgard történetébe. Do­bossy következtetései cáfolhatatlanok és meggyőzőek a magyar és a cseh avant­gard eltérő létfeltételeinek és társadal­mi helyzetének értékelésekor. Jaroslava Pašiaková Keresztúry Dezső: „S mi vagyok én .. Annyi ünneplésben és félreértésben alig-alig volt még része klasszikus köl­tőnek, mint Arany Jánosnak. A szobrát szinte már életében kifaragták, kötelező olvasmánnyá tették a verseit, s mégis pár esztendővel ezelőtt az érettségi téte­lek közül is majdnem kifelejtették. Öriás volta sohasem volt vitás; de egyidejűleg is a legellenkezőbb dolgokban látták a jelentőségét. Egyszerre látták benne a „magyar nép józan bölcsességének“ a megtestesítőjét, s az első nagy dekadens költőt; tudták a személytelen epikai áb­rázolás mesterének és a legszubjektí­vabb magyar lírikusnak. A renyheség és megszokás szinte a legutóbbi időkig a nyugalom jegyesének vélte, a költészet Deák Ferencének. Nagy epikusnak, a józan bölcsesség képviselőjének az iskola látta s a ré­gebbi irodalomtudományi munkák — még Riedl szép Arany-könyvében is a harmónikus, józan, deáki magyarként élt —; nyugtalannak, fájdalmasnak, mo­dern lírikusnak a költők látták legin­kább, a Nyugat korában Babits, Koszto­lányi és Tóth Árpád, a maiak közül Ju­hász Ferenc. Arany életútjának teljes megragadására legújabban Keresztúry Dezső vállalkozott. Keresztúry Dezső könyve — S mi va­gyok én... címmel jelent meg a Szépiro­dalmi Könyvkiadó kaidásában — Arany János születésének 150. évfordulóján. Szebb zászlőhajtás még nem volt ünnepi évfordulón. Keresztúry Dezső Arany Já­nos életének első negyven esztendejét idézi; az irodalomtörténész és az esszé eszközeivel tudományos pontossággal és művészettel. Könyve kimagasodik a könyvtárnyi szakirodalomból. Hogy az irodalomtörténetnek milyen lehetőségei vannak, hogy a szaktudomány miként emelkedhet művészetté is, s telhet meg az irodalmi élettel: arra a Keresztúry könyve a legbeszédesebb példa. író és tárgy szerencsésen találkozott. Keresztúry Dezsőnek, a tudósnak Arany az első nagy szerelme. Harminc eszten­dővel ezelőtt írta róla az első könyvét, azzal a céllal, hogy egyensúlyt teremt­sen az „eszményítés és megelevenítés erőjátékában“, megrajzolja az egyéniség és a mű változásait, s a változások belső összefüggéseit. A régi kép azóta sokat gazdagodott és színesedett, újabb gondo­latokkal s évtizedes kutatások eredmé­nyeivel. A most megjelent könyv csak első része a több kötetre tervezett Arany­monográfiának, de már ebben a kötet­ben, amely — mint jeleztük — Arany első negyven esztendejét, a lassú „ha­bozva tájékozódó, ki-kitörő és vissza- visszahulló felkészülés három évtizedét, s az első alkotókorszak tíz esztendejét idézi — már benne van Arany egyénisé­ge teljesen és életművének vázlata is. Keresztúry Dezső ugyanis minden rész- mozzanatot az egész életműbe ágyazot­tan szemlél, megmutatja az egységbe foglaló kötőerőket, az egész pályán vé­gigvonuló motívumokat, magatartásnak és szerepnek, hajlamnak és céltudatnak összhangját, amely a Toldi költőjének munkásságát táplálta, majd az összhang fölbomlását, a szabadságharc leverése utáni esztendőkben; a líra születését, a nyelv és szerkesztés lehetőségeit fesze­gető, próbálgató kísérletező kedvet, a költői felfogás alakulását, a történelem közbeszólásait; a környezetet, a magyar­ság roppant dilemmáit, a népiség és nemzetiség kérdéseit, világirodalmi ösz- szefüggésekbe állítva, s még arra is van ideje és ereje, hogy Arany János segéd­jegyzői ügyeiről és arcképeiről is szól­jon, a Barabás megfestette, húsos, érzé­kenységre és komoly teherbírásra valló kezeiről. A szűkebb környezethez az egész hazai világ kapcsolódik, az iroda­lomhoz a művelődéstörténet és a politi­kai történelem; Arany élete és művei kapcsán az egész XIX. század megele­venedik. Ezernyi szálat sző egybe Ke­resztúry Dezső, mintha ez volna a világ

Next

/
Thumbnails
Contents