Irodalmi Szemle, 1967
1967/10 - FIGYELŐ - Fügedi Elek: Petr Bezruč magyar nyelven
legtermészetesebb dolga, hivalkodás nélkül, biztos mozdulatokkal és biztos Ízléssel. Mindent tud, amit tudni lehet, de felesleges közlésektől tartózkodik, igazában biztos, de nem tartja feladatának a korábbi, ellenkező álláspontokkal való vitát. Feladatának a művek, az élet megszólaltatását tudja. A maga Aranyképét adja elő, abba építi bele a szükséges adatokat. Arany képe azokéhoz is kapcsolódik, akik Arany életművében valamilyen magyar nemzeti klasszika szándékait és álmait keresték. Keresztúry Dezső megfejti, miért lehetett Arany műve a korszak minden lényeges irodalmi törekvésének még töredékességében és sza- kadozottságában is a legteljesebb összefoglalása. S egyben azt is megmutatja, hogy a romantikus szenvedély és klasz- szikus fegyelem, a dúlt kedély és arány- kereső, tartó öntudat, a lehetetlent megkísértő, túlhabzó szenvedély a lehetőség határait, a „váló" törvényét forrongva, de mégis elfogadó erkölcsiség: nemcsak őt [Arany Jánost), de kora minden felelősségtudó vezetőemberét jellemezte. Megerősíti Bérczy Károly korabeli észrevételét: Arany „szubjektivitása nem egyéni, hanem szolidáris — a kor eseményeinek folyamatából nyerte idomát. Keresztúry Dezső Arany pályájának egyes ízületeit nem rögzíti szigorúan időponthoz, mivel olykor egy-egy pálya- szakaszban ellentétes, egymást akadályozó törekvések és kényszerűségek fejtik ki hatásukat; a folyamatra figyel elsősorban és a művekre. Kibogozza a remekek társadalmi és személyes előfeltételeit, felfigyel a történeti és esztéti- tikaí újra s a felszín alatt ható világ- irodalmi áramlatokra. Felmutatásában még a régen ismert Arany-művek is új fényt kapnak. A Toldit — írja — joggal hasonlították a tiszta forrásvízhez. Ezt valamennyien halottuk már iskoláskorunkban. De Keresztúry értelmet ad a régi képnek. Valóban olyan — mondja —, de a forrásban távoli egeket s föld- mélyí labirintusokat megjárt víz fakadt fel, tisztasága nem üresség, hanem le- szürtség... A „pórsuhanc..." az egész nemzet jobbravalóságának jelképévé nőtt. Nemcsak Arany magányos, rideg ifjúságának, de az egész nemzet kivert- ségét, lefojtva erősödő s vad virtuskodásokban kirobbanó indulatát, a gúzsokból való szabadulás, a tovább jutás beteljesedő vágyálmát foglalta magába... Hasonlóan szép, tankönyvekbe kívánkozó megfogalmazást kap az Elveszett alkotmány, a Toldi estéje, a Bolond Istók jelentése és szépsége, s Arany lírájának a természete. Arany nem azért írt nehezebben a szabadságharc bukása után — írja Keresztúry Dezső — mert hiányzott életéből a művészi nyugalom, hanem főként azért, mert igazán lényeges... versei rettenetes mélységből törtek elő, vérző sebeket téptek fel újra meg újra; keserű kínlódásban jöttek létre. Túl érzékeny kedélye minden emléket élve temetett magába, s ha igazi ihlet érintette, dúsan és mélyre szétágazó gyökérzetén szikrázott át villamos árama; váratlan helyeken sajdította meg, vagy sebezte élesen a kedély az idegrendszer rejtőzködő pályáit... Arany lírájának első virágkorát a vissza már nem nyerhető kín görcsös fájdalma, a sűrűn, mélyről felszakadó vér feketepiros színezete, s a mégis kivívott egyensúly könnyek közt mosolygó derűje teszi olyan félreismerhetetlenül egyénivé, olyan mélységesen szubjektívvé s olyan megrendítően emberivé... Ez az Arany, a lirikus, a gyötrődő, a tépelődő Arany János néz felénk leginkább az ötvenes évekből, próbált, igaz emberként. S olyan Keresztúry könyvének mind a 365 lapja, mint a fentebb idézett részletek: hangja, előadása végig az irodalom magasában marad. Czine Mihály Patr Bei ruč magyar nyelven Az idei Bezrufí-napok alkalmából nemrégiben rövid írás jelent meg a Hét 1967. szeptember 24. számában, Karéi Vrchovecký tollából, Petr Bezruč és a magyarok címmel. A cikk javarészt a magyar Bezruö-fordításokkal foglalkozik. Szerzőjének, sajnos, hiányzott az áttekintése arról, hogy a sziléziai költő művéből mit ismerhet most, illetve mit ismerhetett régebben a magyar olvasó. Nem lehetett tudomása Ficek—Kuöík Bezruč-bibliográfiájának II. kötetéről sem, amely 1958-ban jelent meg, s a magyar fordításoknak a teljességet eléggé megközelítő jegyzékét is tartalmazza. (Saját gyűjtésem eredménye került ebbe a kötetbe, tudtom nélkül, s ezért ponto-
