Irodalmi Szemle, 1967
1967/10 - FOLYÓIRATSZEMLE - A csehszlovák írók IV. kongresszusa után
A csehszlovák írók IV. kongresszusa után Aki figyelemmel kíséri a csehszlovákiai irodalmi életet, nem vonja kétségbe, hogy 1956 óta az Írói összejöveteleken, kongresszusokon az irodalom helyett a politika, az irodalom és a politika viszonya dominál. A viszony rendezése már a II. Irókongresszusnak is a fő feladata volt, s a XIII. pártkongresszus is foglalkozott vele. A politika tüze a legutóbbi Irókongresszuson is fellobbant, s talán itt a legperzselőbben. A figyelem középpontjában a csehszlovák kormány középkeleti helyzettel kapcsolatos álláspontja, a sajtótörvény és a cenzúra, különösképpen a politikai hatalom kérdése állt. Az irodalom és a politika viszonyának kérdéséről Az írókongresszus avagy ismét az irodalom és a politika témájára címmel szerkesztőségi cikket közöl az 1MPULS 7. száma. A cikkben az irodalom és a politika kapcsolatáról ezt olvashatjuk: „Eleinte sokan azt gondolták — s néhányon állították is —, hogy az irodalmat ebbe a szoros kapcsolatba a politika kényszeríti, azzal a céllal, hogy neki szolgáljon. S az irodalom vakon engedelmeskedik is ennek a felszólításnak. Meg kell mondanunk, hogy az irodalom fejlődésének nem sokat használt, ha ezen a kapcsolaton belül megfeledkeztek az irodalom specifikus jellegéről ős társadalmi funkciójáról. És különösen nem, ha az úgynevezett kölcsönös viszony olykor a politika egyoldalú normatív diktátumává, sőt, egyes esetekben adminisztratív diktátumává torzult. Azt azonban ne állítsa senki, hogy az irodalmat ebbe a viszonyba saját akarata ellen taszították..." A kongresszusi vitában ismét felvetődött a kérdés — Írja a lap —, hogyan szerez majd kultúránk mint a nemzet és az állam reprezentálója érvényt magának a világkultúra kontextusában. Beszélnünk kell erről, „és fel kell hívnunk politikusaink figyelmét arra, hogy mi lesz, ha éppen kultúránk nem nyom majd semmit a világkultúra mérlegén. S arra, hogy csak a világirodalommal való szüntelen kapcsolatban emelkedhet a mienk is magasabb szintre. Sajnálatos azonban, hogy soha sem kerül sor alkotásaink konkrét értékeléséré és összehasonlítására a világirodalom műveivel“. A cikk nagy hibának tartja, hogy a kongresszus egyáltalán nem foglalkozott a mű értékfogalmával s a műbírálat kritériumaival. „Ügy látszik — írja —, könnyebb és hatásosabb jelvetni a politikai ős a filozófiai kérdéseket." A politika nem oldja meg az irodalom helyett az alkotás problémáit, legfeljebb a körülményeket készíti elő hozzá, s mind az alkotás, mind pedig az, milyen értéket képvisel majd a mű, kizárólag az alkotótól függ. A PLAMEN 8. száma Győztesek nélkül címmel közli jifí Hájek cikkét, melyben a kongresszus eseményeit bírálja. Külön foglalkozik a Literfární noviny köré csoportosult írók szereplésével, s megállapítja, hogy ezek az írók „már a kongresszust megelőző kampányukban művészileg és szakmailag tehetetlen törtetőknek és reménytelenül elmaradottaknak mondták azokat, akik nem értenek egyet az irányvonalukkal." Milan Kundera felszólalásával kapcsolatban többek közt ezt írja: „Aki azt állítja, hogy ez a társadalom totális jellegével, kultúrálatlanságá- val és szabadgondolkodás-ellenessségővel, ha nem egyenesen vandalizmusával veszélyezteti az irodalom fejlődését (ahogy azt Kundera tette), az aláássa a fellendülés alapját, ami nem más, mint a társadalomhoz való viszony.“ Hájek hangsúlyozza, hogy akik az irodalmat és az írószövetséget a társadalommal nyílt konfliktusba hajtják, azok a társadalomban nemcsak az irodalommal szemben, hanem az egész szellemi front szükséges pezsgésével szemben Is bizalmatlanságot ébresztenek. Hájek ezenkívül szemére veti a cseh Íróknak, hogy elsősorban ők tehetnek arról, ha nem olyan a cseh és a szlovák irodalom viszonya, amilyennek lennie kellene. Szerinte a IV. írókongresszus úgy hatott, mintha csupán a csehek ügye lett volna. Ha leszámítjuk a betegsége miatt távol maradt Novomeský levelét, szlovák részről csak Alexander Matuška jutott szóhoz a kongresszuson, „s tulajdonképpen ő szorította sarokba a legkeményebben az alkotói szabadság fogalma körül bűvészkedőket“. Az 1MPULS 7. és a PLAMEN 8. száma a legértékesebb felszólalásokat is közli.
