Irodalmi Szemle, 1967
1967/10 - SZERVEZETI ÉLET - Monoszlóy Dezső: A hallgatás racionalizmusa
közötti időszakban szekciónk két tagját temettük el: 1964-ben Tóth Tibort, 1967- ben Forbáth Imrét. Az elmúlt évek során a tagok száma Csanda Sándorral, Duba Gyulával, Ordódy Katalinnal, Turczel Lajossal és másokkal, a tagjelöltek száma pedig Lehocky Terézzel és Tóth Elemérrel gyarapodott. A magyar szekció taglétszámának a növelése a szekció vezetőségének mindenkor szívügye marad. így például az október végén összeülő tagfelvételi bizottságnak továbbítja Gál Sándor és Nagy Irén tagjelöltségi kérvényét. Az elmúlt időszakban tagsági üléseinken vita folyt a realizmusról, a kritikáról, s a pozsonyeperjesi találkozón a Kultúrpolitikai problémák a XIII. kongresszus után címen tartottunk kétnapos értekezletet. Akcióink közül meg kell még említenem a legfiatalabb költőgenerációnk problémáiról tartott szemináriumot, valamint a Gyermek- és ifjúsági irodalmunk helyzete és problémái címen rendezett összejövetelt. A vezetőség a III. kongresszus óta próbált megoldani számos irodalmi és közéletünkből adódó problémát is. Vitát folytatott például felelős pártfunkcionáriusokkal az iskolai irodalmi nevelésről, s felemelte szavát az iskolák összevonása ellen is. Voltak más, előre nem tervezett akcióink is. A losonci Madách-napok, az érsek újvári Czuczor-ünnepségek s a komáromi Jókai-napok szervezésében pl. a szekciónk is részt vett, vagy legalábbis képviseltette magát rajtuk. A magyar szekció vezetősége részt vett két jelentős és kedves ünnepségen is. Az egyiket a 60 éves Szabó Béla, a másikat a 70 éves Fábry Zoltán köszöntésére rendezte az Írószövetség. Fontosnak tartom megemlíteni azokat a délutáni találkozásokat is, amelyeken a szekció vezetősége és a pozsonyi tagság vett részt, ha egy-egy jeles külföldi személyiség, nagyobbrészt írók, látogattak el városunkba. így találkoztunk Veres Péterrel, Szabó Pállal (Kassán és Királyhelmecen Illyés Gyulával), a jugoszláviai Ács Károllyal, Bori Imrével és másokkal. Meg kell említenem a vezetőség találkozását a miskolci Napjaink szerkesztőségével is — amelyen megállapodás született az Irodalmi Szemle és a Napjaink fontosabb írásainak a kicseréléséről, illetve irodalmaink kapcsolatáról. Tisztelt Közgyűlés! Beszámolómban a dolgok mélyebb értelmét, összefüggéseit szándékosan kerültem. Nem bocsátkoztam elméleti fejtegetésekbe, mert csak a vezetőség két kongresszus közti munkájának a bemutatása, akcióink felsorolása volt a feladatom és a célom. Monoszlóy Dezső: A hallgatás racionalizmusa — néhány gondolat Minden közgyűlésnek megvan a légköre. Ez a légkör nemcsak a kimondottak, hanem a ki nem mondottak intenzitásától is függ. A látszólagos hallgatás, amely a ki nem mondott gondolat burka, természetesen ismét sokféle, lehet elkeseredett, unott, szorongó, egyetértő, közömbös és még más minőségű is. A közgyűlés mostani hallgatása, úgy érzem, racionális volt. A mondanivaló inkább a hallgatás burkában maradt, mert még nem kodifikálódott véglegesen. A kimondottak amúgy is rávilágítottak arra, hogy az írásmesterség nem csupán művészetből, de megélhetésből is áll, s mivel ezt a már nem létező rokokó-korunk Csokonaija is tudta — „Ki megy a főből minden cadentia. Ha üres erszénnyel ír
