Irodalmi Szemle, 1967

1967/10 - DISPUTA - Käfer István: Magyarok és szlovákok

A Magyar Tudományos Akadémia és a mártoni Matica slovenská támogatásával lassan befejezés felé közeledik A szlovák és a cseh irodalom magyar bibliográfiája című munka. Témája minden magyar nyelven nyomtatott megnyilatkozás a két irodalomról, tehát fordítások, azok visszhangja, tanulmányok, kézikönyvek és más publikációk anyaga, az egyre gazdagodó kapcsolattörténeti és összehasonlító irodalomtörténeti vizsgálódások, a szlovák és a cseh népköltészet magyar nyelvű írásbelisége, határterületként pedig néprajzi, történettudományi, művelődés- és művészettörténeti vonatkozások. Immár közel hatszáz hírlap és folyóirat, egész könyvtárra rúgó könyv-anyag került feldolgozásra, s a magyar írásnak szinte nincs olyan területe, ahol ne bukkanna fel különösen a szlovák irodalom. S e szlovák irodalomnak a Nagymorva Birodalomtól kezdve egészen napjainkig nincs egyetlen olyan periódusa, amelyből vagy amelyről ne jelent volna meg nyomtatásban fordítás, ismertetés, tanulmány vagy egyéb megnyilatkozás.

A cédulahegyek, dobozok és adathalmazok között rendezgető szerkesztő és a még egyre újabb területeket feltáró gyűjtő néha hihetetlen szellemi teherként érzi a ránehezedő adatok súlyát, s ilyenkor végtelenül szükség van a feloldódó kikapcsolódásra, a munka eszmei fogantatásának előszóba sohasem kerülő megfogalmazására. A rendbe kéhyszerített cédulák beszélni kezdenek, s akkor a bibliográfus legszívesebben íróvá válna, hogy elmondhassa, amit számára a cédulák jelentenek, és amiről munkájában ilyen formában nem eshet szó. Ez esetben népek kapcsolata, százados bűnök, félreértések, pozitív és negatív hangok végtelen, nehezen rendszerezhető és szétválasztható zenéje kavarog az adatok tanúságaként. Érthetővé vált elfogultság és bezárkózások, tekintet nélküli, de megbocsátható önzés, bűnös ferdítések és nemzeti tragédiák, szándékolt közöny, lefojtott, de maró kétségek és bizonytalanságok mindenütt. De túl ezeken: a humánum mindig megjelenő csodálatos, kiapadhatatlan forrásai, a mindkét oldalon megvetett, de legalábbis lemosolygott barátság-munkások fáradhatatlan hangya- szorgalma, akik kellemetlenek voltak a politikai rendszerek kínai falat építő törekvései számára.

És a már beszélő adatok stádiumában eljön az a pillanat, amikor a cédulák embere kénytelen elszakadni szakterületének veszélyt kizáró kifejezési formáitól, s az adatok feltétlen birtokában, átitatva az el is olvasott anyag félelmetes súlyától — lapszám- és dátumhivatkozások nélkül el kell mondania a cédulák vallomását. Szabadon, de mégis a kérlelhetetlen valóság-cédulákon alapuló szubjektivitással.

Magyarok és szlovákok. Magyarok a szlovákokról mondjuk Anonymustól a Nagyvilág, a Helikon, az Élet és Irodalom és még egy-két szak- vagy kevésbé szaklap közleményeiig. Megdöbbentően óriási anyag csak maga a szlovák irodalom visszhangja, a magyar irodalom témái, politikai jellegű írások és más művek nélkül is. Mocsáry Lajos egész életműve, Eötvös József, Krúdy Gyula, Jókai és Mikszáth kiapadhatatlan szlovák nép- és tájképei, Gárdonyi Géza megható írásai, Ady és József Attila költészete egy újabb, még nagyobb szabású munka kiindulópontját jelzik, és csak a legismertebbeket említettük. A bibliográfia ezek nélkül is az első feltárás óriási ideg-izgalma, ahol a gyűjtő és rendszerező személye háttérbe szorul, s az anyag felelősség-súlyának növekedésével

Kif.r István: magyarok és szlovákok

(Cédulák vallomása egy készülő bibliográfia munkálatai közben)

disputa