Irodalmi Szemle, 1966

1966/3 - FIGYELŐ - Csanda Sándor: Balogh Edgár emlékiratai a Sarlóról

valami személyeskedő túlzás. Bizonyos kormánypártiság ebben a lapban egyáltalán nem azt jelentette, mint a hasonló tendencia Magyarországon. Jónevű publicisták és Írók ide mindig megírhatták haladó és marxista véleményüket. Például nemcsak a sarlósoktól hol elszakadó, hol ahhoz közeledő Szalatnai Rezső írt a lapba, hanem Fábry Zoltán is, aki már a húszas éveik végén is sokkal radikálisabban baloldali volt, mint a Sarló. Az ilyen konfliktusokban a nemzeti érzékenységen kívül alighanem közrejátszott a sarlósoknak egy másik illúziója: egyes baloldali politikai köröktől olyan tiszta er.kölcsiséget követeltek, amely ezekben nem volt .meg, viszont A Reggel (vagy a hasonlóan aktivista későbbi Masaryk-Akade- mia) demokratizmusánál fogva számos lehetőséget biztosíthatot volna. (A Reggelben általában nem cenzúrázták a baloldali cikkeket, s jól fizettek a közleményeikért, a Sarló azonban inkább a szabadkőművesek anyagi támogatását vette igénybe.)

Ha elvi szempontból vizsgáljuk a Sarló törekvéseit, akkor mindenekelőtt olyan tulajdonságokat kell látnunk mozgalmukban, mint a fiatalos, tiszta szándék, naiv lelkesedés, humanizmus, hivatástudat, messianizmus, s hibáik ugyanezeknek az erkölcsi tulajdonságoknak túlzásaiból fakadnak: illuzionizmus, szubjektivizmus, szenvedélyesség stb. A sarlósok mindenekelőtt erkölcsi kategóriákban gondolkoztak, s ez az oka, hogy ellenszenvet éreztek A Reggelinél gyakran észrevehető korrupcióval szemben, de annak is, hogy a politikai mozgalmaik közt végül eljutottak a kommunista párthoz. Erkölcsi alapon vetették fel a nemzeti kérdést is (ezért értette meg őket a cseh értelmiség Etikai Mozgalma), s a Megoldást mindig igazságos és demokratikus irányban keresték, s ez mozgalmuknak talán legnagyobb érdeme. Ügy véljük, a Sarlónak ezt a jelentőségét nem ismerték fel a magyarországi szakemberek, s Révaitól kezdve a fiatalokig valami provincializmust látnak ebben a kisebbségi mozgalomban. A könyv elején a szerző is felveti a kérdést: mi a jelentősége az ő emlékiratának, amikor nem volt népeik sorsát irányító uralkodó, sem hadvezér, s végül abban látja a mű értelmét, hogy egy nemzedék sorsáról vall.

Mi, ezen túlmenően, főként abban látjuk a Hét próba jelentőségét, hogy az erkölcsi igazság szempontjából, konkrét eseményeken vizsgálja a népek együttélésének és a nemzeti kérdés megoldásának problémáját. Ez olyan kérdés, amely nemcsak nálunk vagy Magyar- országon aktuális, hanem túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az egész világon. S visszatérve a bevezetőben említett Mináč-esszére: van egy

igazság, amely az eltérő téma és módszer ellenére éppúgy kitűnik belőle, mint Balogh könyvéből: egy kisebbség szempontjából mindig igazságosabban és demokratikusabban szokták megfogalmazni a nemzeti és nemzetközi kérdések megoldását, mint egy többségi nemzet szempontjából. Ügy véljük, ez nemcsak Štúrék és Kossuthék, a sarlósok és a csehszlovák kormánypártiak viszonyára érvényes, hanem kisebb vagy nagyabb mértékben a világ minden kis és nagy nemzetének, kis és nagy országának viszonyára is. A kisebbség ugyanis helyzeténél fogva demokratikusabb és humánusabb a kölcsönös viszony megoldásában, a többségnél, az erősebbnél ellenben mindig fennáll az an t i demokr a t i zm us, a hegemoniz- mus lehetősége. A magyar nemzeti tudat, ha- zafiság reális meghatározásában és kialakításában a könyvnek rendkívül nagy jelentősége lehet Magyarországon is. Az 1956-os események egyebek közt azt is megmutatták, hogy egyes magyarországi értelmiségieknek irreális a nemzeti tudatuk, s néhány újabb sajtóvita (például a nemzeti jellegről, melyben arról írt az egyik fél, hogy Bulgária homogén nemzetiségű, s hogy a szocializmus építése automatikusan küszöböli ki a nemzeti ellentéteket stb.) arról tanúskodik, hogy egyes felelős értelmiségi funkcionáriusoknak alapvető tájékozottságuk sincs az európai nemzetiségi viszonyokról. Az egész világra általánosítható absztrakciókon kívül főként a magyar nemzetiség problémáinak tanulmányozásához szolgáltat a könyv konkrét adatokat és tanulságokait, az olyan kérdésekhez, mint: magyarság és haladás, Magyarország és a szomszéd nemzetek, Magyarország és a szomszéd országok magyar nemzetiségei, egy magyar nemzetiség fejlődése a polgári demokráciában, népi (paraszti) jellegű mozgalmak és kommunisták viszonya stb. De tanulmányozhatók .a Sarló történetében az ifjúsági és értelmiségi problémák is, mint például: politika és erkölcs, parasztság és nemzeti kérdés, az illúzióik és realitások keveredése az ifjúság tudatában, nemzeti kisebbség és emigránsok, politikai és irodalmi kölcsönhatása, idős és fiatal nemzedék ellentétei stb.

A Sarlónak konkrét hatása is volt különböző mozgalmakra és egyénekre. Eléggé köztudomású például, hogy regösútjaik, szociográfiai vándorlásaik ösztönző hatással voltak a magyarországi népi írók szociográfiai tanulmányaira, s a volt sarlósok részt vettek a Márciusi Front, a Nemzeti Parasztpárt munkájában és a népiesek különböző folyóiratainak, lapjainak szerkesztésében. A jugoszláviai Bori Imre irodalomkritikus nemrég a második világháború előtti baloldali Híd mozgalomról írva