Irodalmi Szemle, 1966
1966/10 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Morvay Gyula
hagyomány Csanda Sándor Morvay Gyula Morvay Gyula, az első Csehszlovák Köztársaság egyik tehetséges magyar Írója 1905-ben született Tardoskedden. Tizenhatgyermekes földműves családból származik; dédapja még az esztergomi hercegprímás jobbágya volt. Elemi iskolába szülőfalujában, középiskolába pedig Kolozsvárott, Érsekújvárott és Budapesten járt. Az érettségi után Prágában katonáskodott, majd tanítói oklevelet szerzett. 1929-től Pereden, később pedig Rimaszombatban volt tanító. Dél-Szlovákia megszállása után Abonyba, majd Nagykanizsára került középiskolai tanárként. A fiatal író a prágai katonai szolgálat idején megtanult csehül és oroszul, megismerkedett a cseh forradalmi írók műveivel, s tanulmányozta a marxizmus-leniniz- mus klasszikusait. A cseh lírikusok közül elsősorban Jirí Wolker hatása látszik meg Morvay költői zsengéin, néhány verset is írt a fiatalon elhunyt, tragikus sorsú nagy cseh költő emlékére. Morvay 1930-től tagja volt Csehszlovákia Kommunista Pártjának, és Sellyei Józseffel együtt ő képviselte kisebbségi irodalmunkban a radikális népies irányt. Morvay rendkívül termékeny író, kevés kivétellel szinte valamennyi csehszlovákiai magyar újság és folyóirat közölte írásait. Verseket, politikai cikkeket, elbeszéléseket és regényt is írt. A hazai lapokon kívül prózai műveit a budapesti 100 %, a kolozsvári Korunk, a moszkvai Űj Hang jelentette meg. Fábry Zoltán kommunista szellemű lapjába, Az Üt-ba nagyrészt Örtényi Gyula álnéven írt, mert az iskolai hatóságok nem nézték jó szemmel, ha a tanító „államellenes és egyházellenes“ folyóirat munkatársa. Expresszionista, dübörgő, néha kissé modorosán patetikus szabadverseit ebben az időben gyakran szavalták a szlovákiai magyar ifjúmunkások szocialista szavalókórusai. Az író aktív tagja volt a Sarló-mozgalomnak, s 1931-ben a Sarló pozsonyi kongresz- szusán úgy méltatták költészetét, mint „a forradalomig feszült parasztvalóság felmutatását, a csehszlovákiai magyar dokumentum-irodalom ígéretes kezdetét". Morvayt ekkor még lírikusnak tekintették, s rövid idő alatt három verskötete is megjelent: Forróra fülledt a talaj, Magamig ért a sor, Űj holnap felé. A Forróra fülledt a talaj című verskötetét a Sarló segítségével adta ki 1930 karácsonyán. Morvay költészete lényegében megfelelt annak a társadalmi igénynek, melyet a Sarló akkori esztétái a költő elé állítottak... Költészete valóban harcos, valóban agitatív, szinte dobogóra, a szavalókórus számára írott; a paraszti élet nyomorúságát és a költő lázadozó gesztusait fejezi ki. Morvay költészetéből azonban hiányzott az igazi művészi egyéniség, maga a költő is felolvadt benne, általános emberi gesztussá, akarattá, s jajszóvá sűrűsödött. Költészete szólamköltészet lett a szó igazi értelmében, s bár kétségtelenül mély, szociális igazságot fejezett ki, de nyersen, művészi megformálás nélkül. A versek egyetlen sémára készültek: a költemény elején a szociális helyzet érzékeltetése, utána a parasztság jelszava, majd a puskagolyóként süvítő fenyegetés. Morvay költészete a munkástömegek előtt így is rendkívül népszerű és erősen agitációs hatású volt. Agitációs lírájának bemutatására idézzünk a Forróra fülledt a talaj bevezető költeményéből: Jövünk és nem kell csodavárás, ifjú szíveink zuhogós taktusa
