Irodalmi Szemle, 1966

1966/10 - VETÉS - Mészáros László: Áramszünet

fiatalok irodalmi rovata Mészáros László áramszünet A hálószobában tanult, végignyúlva az ágyon. Volt íróasztala a nappaliban, de oda túlságosan behallatszott a gyerekek zsivaja. Hiába, kicsiny a lakás, két szoba, konyha, gyerekszoba... A felesége nyitott be, csendesen. — Te... — Mi az már meginit!? — Nem kell mindjárt kiabálni, csak... — Én nem kiabálok, de nem mondanád meg, hogy ha mindig zavarsz, mikorra ma­golom be ezt az átkozott filozófiát! — Ne idegeskedj... csak azt akartam mondani, hogy le kell ugranom az élelmiszer- üzletbe, mert elfogyott a lisztem. Vigyázz addig a gyerekekre! — Hát nem fekszenek? — Nemrég keltek fel. Játszanak... Képzeld, apát és anyát! Olga az anya és Kar­csika... —i Nem1 érdekes! Tűnj el, és siess haza! Az asszony arcáról eltűnt a mosoly, és lassan kiment. A férfi felugrott, és kezét zsebresüllyesztve idegesen sétálni kezdett. „A kutya mindenét! Hogy bírom ki még azt a három évet!? Kuruc Lajos, gépészmérnök — szépen hangzik, de míg az ember odáig eljut... Ez is csak fiataloknak és nőtleneknek való. Harmincéves fejjel és két gyerekkel nekivágni...“ — Lali, én már megyek! — kiáltotta felesége az előszobából. — Jól van, hallom, ne ordíts! — lépett ki a nappaliba, és végignézett az asszonyon. „Még szerencse, hogy Pirivel áldott meg az isten!“ — Siess, mert tudod, hogy még tanlulnom kell! —■ Tudom. Szervusz! Óvatosan belesett a gyerekszobába. Nem' akarta, hogy meglássák, de Olga észrevette, és máris rohant feléje. — Apu, gyere játszani! Én vagyok anyu, Karcsika a kisfiam, te meg nagyapa leszel! ,Jó? — Nem jó, apu most nem. ér rá. Játsszatok csak tovább ketten! — Te sohasem játszol velünk... Jucikának az apja... — Ne nyafogj! Fogd be a szád! — Anyúúú — görbült el Karcsika szája is. —, Hát neked mi bajod van, mi! Ki bántott? Hagyd abba, mert felképellek, és akkor majd lesz .miért cincognod! — Megyek... Megmondom anyunak, hogy... — Ügy? Árulkodna a kisasszony? No várj csak, nesze.! Egy, kettő... Itt maradtok a feneketeken, mert ha még egyszer bejövök, megkeserülitek! És csönd lesz! Csönd! Otthagyta a két szipogó gyereket, és rájuk zárta az ajtót. Bement a konyhába, vetés

Next

/
Thumbnails
Contents