Irodalmi Szemle, 1966
1966/10 - Török Elemér: Versek
Török Elemér ősz falun Nem történt semmi csupán ősz lett a kampós szegen vérpiros paprikafűzért lenget a szél tucatnyi tyúk kapar a fűben bögyös kacsák tipegnek mint járni tanuló gyermekek az úton szekér nyikorog lábszár-nagy tengericsövekkel a tornácon még mályva tüzel az ég szürke kerek sátrát károgó varjak pettyezik be olykor traktor dübörög át a fekete latyakos utcán Nehéz járású bozontos bajszú parasztok szoktatják magukat az őszhöz Vörösen lángol a bor a fehér kancsóban csak a kedvük sápad egyre mint a tengerikóró reményem ketrecébe zárva Reggel van jönnek a földek felém hajdan fehér ökörcsordák vonultak rajtuk csöndben hogy tudtam csodálni koszorú-szarvukat s ma ez is mint minden a múlté csak a legelő a régi s a tüskés bogáncsok közt tengődő virágok mégis mint a kukorica gyökérerei kapaszkodom e földbe olykor reményem ketrecébe zárva vad szelekkel tusakszom dühösen. este Bolyongok a csöndes utcán dúdolva egy régi nótát, nesztelenül sorakoznak kétoldalt a vén diófák. Az alvó házak tornácán zöld muskátlik bóbiskolnak, a pincék hűs résein át fanyar szaga száll a bornak. Mint érett alma pirosa fellobban az alkony fénye, halovány csillag-jegyekkel kitárul az ég térképe.
