Irodalmi Szemle, 1966
1966/10 - Lászlóffy Csaba: Szenvedély (vers)
félre rákos babonák! nem várunk mi nagy csodát csak az életet továbbélni új erőből tisztulj addig levegő hogyha szuszog s nevet ő képzelje a lehető legjobbat e földről A győztes kiáltás még messze van erősítsd érte is a szívedet most olyan küzdelmet kell vívnod amiben nem segíthetek ó termékeny tiszta föld asszony-igazsága —: testét jaj össze ne törd ne kínozd hiába segítsd terhét a világra! érik a búza aratásig ágyékod feszül szakadásig tehetetlenség szele megcsap embertelenség tőlem nézni várni? mit tegyek! hozzád bújok s didergek csak — talán így nem érhet akármi ó termékeny tiszta föld asszony-igazsága —: testét jaj össze ne törd ne kínozd hiába segítsd terhét a világra! s ha mégsem sikerül? a vereség: halál — ijesztő ikercsontváz-sziluetté merevül kecskebukázó emlékezetemben 906 4
