Irodalmi Szemle, 1966
1966/10 - Lászlóffy Csaba: Szenvedély (vers)
Lászlóffy Csaba (Románia) szenvedély A forró szél az oka ennek is mely párhuzamosan fut életemmel félnek tőle a csillagok nemcsak a hideg húsú alkonyok nemcsak a kiegyensúlyozott ember Nem közönséges ifjúság ez nem tartalékol soha semmit minden új lángja pihenés — a forró szélnek a tűz is kevés nincs égöv ahol érintése enyhít ne félj nem tehet senkiben kárt hevünk sebességünk egyforma — lehet hogy nem kíméltelek és megperzselt a forró szél — lehet! tudom bántana is hogyha bűn volna de így egyetlen tenger-éjünk állíthat mítosz nélküli emléket kerekfélszázad-éveinkből — mint forró szél: a vénák vérein tör keresztül benned a megújult élet a testszagú ölelkezés a nyár meggyűlölném a szenvedélyt! — Őrültség! a lét ehhez többet ért —: nem veri el a jég a búzát ágyékod ring mint gyümölcsdús ág ámuldozom mint ki szürethez ért: gömbölyödik a mell a has a térd ó termékeny tiszta föld asszony-igazsága —: testét jaj össze ne törd ne kínozd hiába segítsd terhét a világra! Dúdolok érted dúdolok érte — jönnie kell! íróasztalnál pötyögök s kint az ősz szemetel szeplőket szórok papírosomra mint az idő sok gyerekarcra —: én ilyen voltam! hát vajon ő? fiú lesz — mondod ember lesz — mondom számít-e más? tenger volt nászunk: parti homokba ásta a láz kagylóhéj testünk s nyugodtan szállott fönt a sirály fehérebb volt a szárnya a béke karjainál — szigorú ősz van hortenziákba harap a dér új vérköröket virágzott benned a szenvedély termékenységünk hajléka épül szíved alatt kegyetlen kínok rácsain túl már új sugarat sejtesz — forrása nem csillag nem hold csak szerelem — parttalan ringását pártoló kagyló két tenyerem Szabálytalan szívverés enyhe émelygések és minden-órában-evés most ti parancsoltok nem ízlik a szerelem kínlódik a fekhelyen nem érzi hogy egy velem — mikor lesz már boldog hasonló a gyönyörű tűzrózsa-kehely-ölű magát-osztó-örömű titoktalan nyárhoz? hogyha szél fúj s hó ha hull óvjad meleg ruhaujj szoknya szépen idomulj dombocska-hasához 1 2 3
