Irodalmi Szemle, 1966

1966/10 - Wurczell Gábor: A Nagy Fehér Ház városa

az a lány? Most keresd meg őt! Keresd meg őt a Nagy Fehér Házban, s ha nem találod, jaj neked!

Keresd meg! De jóformán a nevét se tudod, hogy fogod megtalálni? Ne állj meg! Ne is kérdezősködj! Vigyen az ösztönöd, szerinted úgyis csalhatatlan.

Szaladj át azon az úton, csak egy kis karcolást ejt rajtad az az autó. Ne habozz, ínért én löklek elé, és akkor ottmaradsz. Tovább, tovább! Nincs messze már. Bírd ki, te gyáva, te féreg! Hát még most sem tudod megemberelni magad! Állj fel! Rendőrügye, félsz. Most már a félelem hajt, és ©z megkétszerezi az erődet, de meg is butít... Zsákutcába jutottál. Ügy kell neked, mért vagy gyáva! Mért vagy gyáva! Vissza, és rohanj, talán még nincs késő ... Talán ...

A kórház ajtajait már zárva találta. Mivel csak a keresztnevét tudta a lánynak, a kapus tanácstalan volt, vagy az is lehet, hogy iluista. Végre lejött az ügyeletes orvos, és felvezette őt a női osztályra. Fehérruhás nővérke jött velük szemben. Ő a keresztnevükről ismerte betegeit.

Meghalt.. . Délután fél hatkor, és hangját elnyelték a Nagy Fehér Ház folyosói.

Marc Chagall: A fiatal özvegy, illusztráció La Fontaine meséihez, rézkarc, 1927—30