Irodalmi Szemle, 1966
1966/10 - Tóth Elemér: Versek
Tóth Elemér A jég elverte a szőlőm, hordóim üresen kongnak. Csendes éjszakákon felsír a gyerek, lerúgja takaróit. Anyja az ágy szélén ülve teregeti szárnyát fölötte. A jég elverte a szőlőm, hordóim üresen konganak. Házam tele aggodalommal. Ez szép, és így. vers a szépről jégszarvú bika Ránk mordult ez a tél is, korbáccsal veri házunk, íagytorka havat öklend, bújunk a kutyaólba. Szikrát ver ki a kőből, végigzúg a szívünkön, törökkel veri hátunk, jégszarvú bika, bőg, bőg. Vizek városában él a kis színésznő Picin és szőkén Jaj gyerekek a Dunában ezüst halak simogatják a hullámokat Kék az ég és kék a világ A kis színésznő az ágyban is színésznő A kis színésznő az utcán is színésznő És evés közben is színésznő Csak a színpadon Jaj gyerekek csak a színpadon Pedig a citrom arcú nagy rendező megígérte neki mielőtt eloltotta a pici lámpát „Na-a-agy színésznőt csinálok — magácskából“ Jaj gyerekek költők énekeljetek Jaj gyerekek A halak csak a Dunában halak színésznő szerelem Most újra nem leszel Nyújtózhatom utánad minden téren és minden időn keresztül Lobogtathatom mosolyaim fényes kendőit rázhatom énekeim tiszta vásznát te nem leszel újra nem leszel Felszívódsz a reggeli ködökkel anélkül hogy utoljára még érintenéd az arcom Most újra nem leszel és sápadtabb lesz az ég ritkább a levegő bánatosabbak a napok szomorúbbak az éjszakák mert nem leszel újra nem leszel s bár tudom jól tavasszal újra ott talállak majd a nagy fák alatt ligetek padjain albérleti szobákban halvány erekben duzzadó izmokban és mindenben amit a nagy NAP élni tanít Mégis hogy most újra nem leszel fáj
