Irodalmi Szemle, 1966

1966/10 - Monoszlóy Dezső: Gyászbeszéd

esténként a párt ismeretterjesztő füzeteit magolta. Gedeon pedig... Újra keserűség szorongatta a torkát. Nem akarta, hogy Gedeon elmeneküljön előle a szandolinon. Elővette az értelmező szótárt, és abban bizakodott, hogy a szótár segítségével eloszlatja a mondat körül lebegő titokzatosságot. De a szótár még jobban megzavarta. Szandolin (elavulóban) — Ezt a magyarázó szót automatikusan Gedeonhoz illesztette; Gedeon elavulóban, Gedeon meghalt, Gedeon elporoszkált az éjszakai lovakon. „Egyszemélyes, laposfenekű, keskeny, könnyű kis csónak." A csónak keskenységére emlékezett, de azt már elfelejtette, hogy egyszemélyes. Miért egyszemélyes?

Amikor először végigbetűzte a verssort, bilokálisan kettészakadt a figyelme. Látta a szandolint, benne Gedeont a nyári kalanddal, és látta önmagát is, egy rossz világí- tású diáktanyán, amint az agitációs füzetek fölé görnyed. De ha csak egyszemélyes a csónak, hogy fér el benne a nyári kaland? Ügy látszik, Gedeon ezúttal is csúfot űz belőle. Szerette volna valakitől megkérdezni, hogy egy szandolinba beleférnek-e ketten. De frivolnak érezte a kérdést, nem illett a temetés hangulatához.

Türelmetlenül futotta végig az újságokat. Mindegyikben benne volt a Gedeon haláláról szóló pársoros jelentés. Persze, ezek még csak napilapok, a folyóiratok majd részletesebben írnak róla, az egyik az ő gyászbeszédét is leközli. De a szandolin nem lesz sehol. Makacs igyekezettel próbált a szandolin közelébe kerülni. Harmadik gimn

áziumban padtársak voltak. Akkor még nem volt szandolin, akkor még csak a geometria órákra készülő krétaszagú izgalom kötötte össze őket. És a délutáni szünetben a hokimérkőzések, ő volt a csapatkapitány, Gedeon volt a kapus... Az egyik mérkőzésen különösen kitett magáért, és akkor ő csillagos egyes osztályzatot írt a neve után. Minden mérkőzés után értékelték a játékosokat, a saját .neve mellé kettest írt, hogy a többiek lássák, milyen szigorúan osztályoz. Mégis Gedeon volt a népszerűbb, pedig neki csillagos egyest adott. Talán azért is, mert Gedeon nem törődött a csillagos egyessel. Mivel törődhetett akkor Gedeon? Kitűnően tudta a történelmet, a királyok születési és uralkodási évszámait mindig ő súgta az órán. De már akkor titkolhatott valamit, mert szeretett egyedül sétálni, s még azt se bánta, ha valami diáktitokba nem avatták be mindjárt, ezért aztán mindegyik klikk versenyzett érte. A saját titkukat akarták érdekesebbé tenni azzal, ha Gedeon is tud róla. Emlékezetében többször megkísérelte összerakni a régi órarendet. Még a lelkigyakorlatok emlékét is felidézte. Akkor hangtalanul kellett ülni egymás mellett, és a prefektusuk a szentek életéből olvasott fel. Ilyenkor ezerféle dologra lehetett gondolni, nem kellett félni attól, hogy valaki felszólítja. A szandolinhoz azonban innen se jutott közelebb. Úgy rémlett neki, hogy Gedeon a mennyezetet bámulja, s valóban a szentek életére gondol. De hetedik gimnáziumban egyszer félrehívta a folyosón, és közölte vele, hogy neki már volt dolga nővel. Ez akkor éppen olyan titokzatosan hangzott, mint a szandolinos verssor. És közvetlenül az érettségi előtt azt is elmondta, hogy gonorrheája van. „És most mit fogsz csinálni?“ Gedeon csak a vállát vonogatta: „Alighanem főbe lövöm magam.“ De nem lőtte főbe magát. Hiszen nem is volt mivel. Az a mondat akkor mégis olyan tragikusan hangzott. Csak később lett nevetséges,, amikor több mint két évtizeden keresztül szinte egymás nyomában lépegettek. Az, hogy él, állandóan Gedeon ellen vallott. Most azonban meghalt, mintha már akkor fejbe lőtte volna magát. Egyszerre végtelenül közel érezte magát Gedeonhoz. Az elmúlt évek alatt el is felejtette, hogy egymás mellett ültek, és azt is, hogy Gedeon már az érettségi előtt fejbe lőtte magát. Amikor Gedeont az egyetemről kizárták, nem' tudott erről beszélni. Pedig elmondhatta volna a káderesnek, hogy ő már a harmadik gimnáziumban csillagos egyest adott Gedeonnak, s hogy Gedeonról mindent tudott, •még azt is tudta, hogy gonorrheája volt.

A titkárnő behozta a postát, s úgy tette elébe, hogy ne zavarja. Az enyhe papír- zörrenésre mégis felijedt a gondolataiból. A hivatalos címzések fekete vonalat húztak a fejében. Érezte, hogy éppen olyan messze van a szandolintól, mint amikor először olvasta. Nem lehet tudni, mire gondolt Gedeon a lelkigyakorlatok alatt. Ilyenformán a káderesnek se mondhatott Gedeonról semmit. Különben is, egészen mással voltak elfoglalva. Az is lehet, hogy Gedeon mindig csak magára gondolt. Egy olyan emberrel akkoriban nem lehetett mit kezdeni. Még akkor sem, ha valamikor egy pad- ban ültek. Holnapután lesz a temetés, és a harmadik gimnázium tegnapelőtt volt. Hirtelen az a lehetetlen gondolata támadt, hogy a szandolinnak itt kell lennie a közelben, éppen most kellene beszállni, de csak Gedeon fér bele. Legalábbis az értelmező