Irodalmi Szemle, 1966
1966/10
Picasso mellett korunk festészetének kétségkívül legmarkánsabb egyénisége. Ám műve ugyanakkor — Picasso művével szemben — a század művészi törekvéseinek másik pólusát jelzi: azt az irányt, amely a művészet tartalmi és formai megújhodását nem annyira a kifejezési eszközök forradalmával, mint inkább a képzelet- és érzelemvilág metaforáival keresi. A metaforát, a modern festészet jelbeszédét, Chagall még gyerekkorában, a vitebszki gettó falai között, chasszid bölcsek, cári pogromok, s a borzalmas nyomor világában készült rajzaival fedezte fel; onnan vetődött át első festményeibe, amelyek Párizsban Apollinaire baráti körében születtek, ahol Chagall az orf izmus szellemét, de a fauviz- mus festői kultúráját is magába szívta. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom körüli esztendők avantgardista törekvései s Luna- csarszkij pártfogása végre lehetővé tették, hogy művészi elképzeléseit a moszkvai Állami Zsidó Színház díszleteiben megvalósíthassa. S amikor a húszas évek közepén Marc Chagall: Önarckép grimasszal, rézkarc és akvatinta az „Életemből" című ciklusból, 1822 tusa A nyolcvanévá Párizsba visszatért, művészete már egészen sajátos, a maga nemében egyedülálló volt: bizarr és misztikus, realista és látomás - szerű, biblikus és mégis forradalmi. Ez a művészet azóta is a groteszkség és a tragédia határán mozog: Chaáaítšk&krétjva-„ lóságok kévébe sűríti famjBjfiA endákr>t kelt életr^jtfaB&miot n az emberről, ala&í&inaen^fölott rét, s akinek sorsát, örömét és bánatát egyaránt mélyen át tudja élni. Nincs még egu festőié korunknak, aki több humánummal telítené műveit. Ez a ténv szorosan összefügg azokkal a gyökerekkel. amelyekből Chaaall művészete fakadt. s amelyekből máia is távlálkozik. Oroszorszáa dús névművészete, az ikonok bizánci léaköre, a Talmud szelleme s az élet valóságától váló félelem kezdettől foova a lélek problémái felé irányították a tekintetét. így talált festészetében kapcsolatot Dosztojevszkij világával, de talán eay kicsit a Kafkáéval is, míg Gaugin példája arra ösztökélte, hogy a színek, formák és vonalak pszichikai értékeit keresse. Ezekre az alapokra épül Chagall hatalmas életműve, amely Gogol, La Fontaine és az Őtes- tamentum illusztrációin át a párizsi Ope- raház mennyezet festményeihez, majd a je- ruzsálemi Főtemplom vitrázsaihoz vezet, s azokban kulminál.
