Irodalmi Szemle, 1966

1966/10

• • •••

>. *»*«>***

**<

Marc Chagall: Vitebszki ház, rézkarc, 1922—23

Az Irodalmi Szemle mai számáb melvényeket közlünk Chagall gr káiból. Ez a grafika nem C széfének margóján született, fi< mintegy szellemi központját képezi; belőle indulnak ki mindazok a tartalmi és formai értékek, amelyek Chagall művészetét jellemzik: a téma narratív felfogása és költői parabolái, a kompozíció monumentális ereje, a vonal kultúrája, s a szín naiv tisztasága. Mindezeket az értékeket a művész életbölcsessége varázsitalként hatja át. „Ha litográfiái kőlap, vagy rézlemez előtt állok“ — mondja vallomásaiban — „úgy érzem, hogy csodálatos talizmánt tartok a kezemben, amellyel kifejezhetem minden bánatomat, minden örömömet, mindazt, amit az életben láttam és megéltem: születést, halált, esküvőt, virágokat, állatokat, madarakat, szegény munkásokat, szülőket, szerelmes párokat az éjszakában, biblikus prófétákat az utcán, a templomokaz égen, s évek múlásával az élet bennünk és körülöttünk lezajló tragédiáját is.“

Chagallnak ez a vallomása egyébként nemcsak grafikai művének, hanem emberi és művészi magatartásának is a kulcsa, mert utal mindazokra az érzelmi elemekre, amelyek világnézetét s az élethez váló viszonyát kialakították, s amelyek művészete imaginatív erejét és súlyát még ma is egyre fokozzák.

(T.)