Irodalmi Szemle, 1966
1966/9 - FIGYELŐ - Ladislav Ťažký: Az udvar bevétele (regényrészlet)
A tanítóért kellene szalajtani, ő tanított mindannyiunkat, most ejtsen egy-két szót a szocializmusról, az erkölcsről, a munkásságról... Eleget beszélt a gyerekeknek. A gyerekeknek hallgatniuk kell. Neki meg beszélnie kell. Ha nem beszél, elbocsájtják ... Ondronak kéne megvé ... Ez nem szép dolog, Ondro, a farkas vonít a pincében. Hé, Ondro. hozd ki a farkast a pincéből. Kicsi ahhoz Ondro. Parancsot kapott, tányérsapkája van... És pisztolya. Parancsot teljesít... mindannyian ... igazságtalanok vagyunk hozzá. Ki parancsolta ezt neki, no ki, látni akarom! A kormány! Ne locsogj, nem hiszem! A kormány erről nem is tud. A kommunisták! Melyik? Melyik? Valamennyien... Nem hiszem én azt Csak járatod a szád, gárdista voltál... Én ismertem egyet... Hallgass. Mit káderezel! Odanézz! Annak higgy, amit a szemeddel látsz! Nézd az asz- szonyokat. Felkel a koporsóból az öreg, helyére fekszik a fiatal... Zúg a fülem, úgy tűnik, hangokat hallok, mintha Domina az öreganyjával az udvaron járna, de a hangjuk elvész a testükben, és én nem értem, mit beszélnek, a hangjuk »em jut el se az égbe, se az emberekhez, a szájukból a légcsőn át visszakerül újból a tüdőbe, s a végtagok levezetik a földbe. Már csak a föld hajlandó befogadni a lelkűket, a testüket, már csak én... a falakon át jut el hozzám, érzem a testemmel, reszketek, újraéleszti béna életkedvemet, bántani kezd a lelkiismeret, ostorozni kezd a szerelem, amit Dominának sose mutattam ki, csak éreztem, vadhúsként a szívemre nő, tőrként szúr fukarságom és öreganyám maradék élete. Várhatott volna ez a földrengés, ez a tűzvész, ez az árvíz. Hadd halt volna meg öreganyám békében, gazdaudvarban __Erős istenek, kire g ondoltok most? A rácsos pinceablak előtt megállt a halál, vékony a lába, a halál szoknyát visel, ráncolt, festett vászonszoknyát, ilyet visel öreganyám, a halál görbebottal tipeg a dáliák között, nehezen lélegzik, már az életet lélegzi ki, az élet utolsó sípoló hangjait... A halál öreganyánkra hasonlít. Ő járkál helyette. Fedor...! Hol vagy, fiam, Fedor! Az udvarod tele van rablóval! Micsoda férfi vagy te, Fedor? Hol vannak a testvéreid, fiad, rokonságod ... hová lettek a komáid, a keresztfiad ... Vasárnap törtek ránk a tolvajok... vasárnap ... szép ... hat nap dolgozni, a hetediken eljöttek, a készre jöttek ... szép ... egész tavaszon át... egész nyáron át... ősszel meg jönnek a készért... nagyon szép. Ne teljék benne örömötök, ne teljék, az isten se kívánja, nem akarja. Az isten, mama ... hm! Engedte, látja, hogy engedte. Ne vétkezz, fiam, éhínség lesz, drága lesz a kenyér, legényke. Öreganyám elbotorkál, a görbebot a kaput kopogtatja. Menj az útból, zsandár! Az udvarból senki se mehet ki, se be! Mondom, hogy menj az útból, zsandár! Nem szabad ...! Hahaha! A vénasszony végigvágott a csendőrön! Szégyeljük magunkat, emberek. 0 megteheti, azért még a gyengék is megtehetik, hogy öregek. Zárd el, Ondro, tegyél vasat a csontjaira, tegyél... hahaha! Azt már a vasakkal együtt kellene eltemetned. Nem akarsz magad ellen tanút a földben? Félsz, hogy száz év múlva majd téged ítélnek el? A bilincsek ítélkezni fognak örökké. Mikor lesz már vége ennek a színháznak, összetöröm a fejem, bevérzem a kezem, suttogva könyörgöm, legyen már vége, nemcsak susogó könyörgő akarok lenni, hé, halljátok? Eresszetek ki! Fejezzétek be ezt a színházat, utoljára játszotok úgyis! öreganyám, mit csinál? Hova megy, mama? A templomba, hova mennék? Nem lehet. Nem engedsz imádkozni? Halljátok, a zsandár nem enged imádkozni. írjátok meg már végre azokat a jegyzőkönyveket, mert beeresztem az embereket az udvarra. Engedd ki, elvtárs, hadd menjen, hadd imádkozzon értünk is, hihihi! A hitünkön aztán ne gúnyolódjatok, mert... Emberek, nézzétek Dominát, Domina tisztára elvesztette az eszét, a varkocsával kötöz- geti a zsákokat. Ha még egy pillanatig kezemen lesznek a béklyók, megbolondulok, tisztára megbolondulok ...! Kiröhögnek engem, Dominát, öreganyánkat, az én udvaromban. Perunfalva megbolondult, a juhokat megmarták a veszett farkasok. Minden elcsendesedett. Csak én ordítottam bele
