Irodalmi Szemle, 1966

1966/9 - FIGYELŐ - Ladislav Ťažký: Az udvar bevétele (regényrészlet)

a csendbe, rémült, idegen, őrült hangon, Domina valami borzasztót csinál, lehet hogy azért hallgattak el a kerítés léceire tűzött fejek.

Mit csinál a feleségem, a bolond Perun Domina?

Ki kell hívni a mentőt.

Már régen hívtuk.

Már itt kéne lennie.

Nem fog jönni.

A sofőr malacokat vitt a sógorának. Malacokkal kupeckedik ...

Akkor vigye el a félszemű.

Bolond vagy! A gabonát a raktárba, a gazdát a dutyiba, a gazdasszonyt a bolondokházába ... az öregasszonyt meg a temetőbe. Az hogy kacag!

Emberek, bolond nap süt ránk! Nézzétek, hogy nevet!

Felfelé az utcán mezítlábas férfi szalad, ócska, kopott bricsesnadrágban, nevet és kiabál, hogy megbolondult a nap. Eresszetek ki.. .! Szégyellem a saját hangom, mert fölösleges, mint ahogy a világon minden fölösleges, a föld is ... az a kis darabka föld is, amire mindenkinek joga van, fölösleges. Ha kiengednek, fölakasztom magam, a testemet felfalják a rókák és a farkasok. Ha télen akasztom fel magam, nagyobb lesz az éhség, a farkasok ösz- szemarakodnak a rókákkal, megfojtják a rókákat, aztán az én lakomám fölött egymást ölik le, egyetlen egy farkas marad csak, a legerősebb.

Tóth Elemér fordítása