Irodalmi Szemle, 1966
1966/9 - FIGYELŐ - Ladislav Ťažký: Az udvar bevétele (regényrészlet)
Ellátják a baját! Ügy kell neki! Ha megvan mindenem, bánom is én ... Hallgass! Az irigység beszél belőled! Perun kibírja! De az igazság, emberek, hol az igazság? Miért... miért... istenem! Mintha nem is tudnád, és magad is szidtad, mint a bokrot, most meg az igazságot keresed .. ., hívod ... Magam is kibírnám, inkább így egy órát, mint halálig döglődni, kibírnám én, ki bizony, de jól megnézném a pofáját, visszamennék, amikor senki se lát... Az arcokat meg szoktam jegyezni... Ha visszafizeted, csak tanú nélkül fizesd, tanú nélkül biztosabb. Perun amnesztiát kap, elnököt választanak. Arra jobb nem számítani. Inkább nem választanak elnököt, de amnesztiát nem adnak. A farkast ne féltsd, kimászik belőle. Van fent valakije. Akkor sincs igaza. Magam írom meg a központba, mit csináltak Perunnal. Ostobák vagytok, emberek, Perunon az isten se segít, de azt ott fent is fejbe kop- pintják majd egyszer, a mesterek is mesterükre akadnak, s kipottyan a jómadár a meleg fészekből. A káplárnak is parancsol az őrmester. Igaz, mindig is úgy volt. Öt hónap, hű, az istenit... Hé, maguk, nekem adjanak öt hónapot, megyek én, leülöm én, csak aztán hagyjanak békét... Miért erőszakolják, ha nem akarjuk? Ki erőszakolja, senki sem erőszakolja, ki se nyitottad a pofádat, csak remegtél, amikor aláírtad. Nem rólam van szó ... Perunra gondolsz? Hehehe! Perunt te sose sajnáltad. Mindig irigyelted, a házát, az ekéjét, az új lószerszámát. Nem mindig. Amikor neki se volt, nem irigyeltem. Azt akartam, hogy nekem is legyen. Igazán sajnálod? Miért csinálják ezt velem? Verekszik, vak vagy...? Azért csukják be. Hm! Becsukják? Likvidálják! Urasan beszélsz. Ügy kell neki, miért nem jött velünk. ... csikorgatni a fogát... ostoba vagy, Adám, ostoba! De miért ilyen erőszakosan? Erőszakosan, de mit? Azt, hogy a köly- keidet nem eresztik iskolába, azt, hogy a városból falura küldik a lányainkat, az irodából a földekre, hogy a falusiakkal akarják megismertetni a falusi életet, hallod-e, a mi kölykeinket, akiket a kemény rögön nemzettünk, akik szalmán születtek, hogy a mi kölykeinket szomorítják, azokat, akik nem is tudták, mi a szórakozás, mindig csak a munka, hát ez neked erőszak, vagy az, hogy a diákokat, akiknek sose volt még szünidejük, hogy a munkások kölykeit, akiknek sose volt még szabadságuk, hogy a lányainkat, akiknek még mindig férfiasan kérges a tenyerük, a városból, a hivatalból, a gyárakból ide küldik a földekre. ahol apáik és anyáik sem találnak munkát, hát ez neked erőszak? Küldözzék csak, a mi családunkban sose voltak hivatalnokok, diákok, urak ... Most se lehet másképpen. ígérgették ... Persze, hogy ígérgették ... Miért kell a mi gyerekeinknek is gürcölniük? Jöjjenek a városiak, a mieink városon is megállják a helyüket. Egy az iskola. Igaz, emberek, miért szenvedjenek miattunk a gyerekek? Mert buta parasztok vagyunk! Hogy jobb sorunk legyen ... hogy jobb soruk legyen ... nekünk is muszáj.. . Hogy nem félsz az istentől, így beszélni... Az enyémek bármikor hazajöhetnek. Városon a lány elromolhat, elkapja valami agitátor ... Vagy valamelyik fekete, hahaha... a fehér Évát forróbb tájakra viszi, hahaha! Hallgass, diák, hallgass, nem a fekete, hanem az „o“ betűs szomszéd, az viszi el a diáknyi lányomat... És az nem fekete? Lehet hogy az apja pont a lány apja ellen harcolt, a lány apja szegény, a fiú apja valutát hoz, a fekete az úr... a legyőzött nagyobb úr, mint a győző. Mért adják el magukat a lányaink az osztrákoknak, mért...? Nem lenne muszáj! Mért? Mert kurvák, csak a kurva adja el magát... De mégis ... Mi az, hogy mégis?! Hátha szerelmesek? Hahaha! A kemény valutába, a külföldi áruba...! Mondom, hogy kurvák, otthon nem tanították meg őket semmire... én a városban is jótállók a lányaimért! Halljátok, ő jótáll... Menj el este a diákszálló elé, te jó ég ... Mondom, hogy én jótállók ... Te ló, ne légy ostoba, ha a kezét fogod, akkor is... hahaha, várj csak, várj, jön majd a csábító, meggyőzi a lányod, a lányod meg téged, hahaha. .. Aláírsz a házasságnak is meg a szövetkezetnek is. Hát csak jöjjenek, majd én munkába fogom a pihenteket.
