Irodalmi Szemle, 1966
1966/9 - FIGYELŐ - Ladislav Ťažký: Az udvar bevétele (regényrészlet)
mogattam Domina nedves arcát, és igen szégyelltem magam, asszonyok lestek utánam az ablakokból, ahogy mentem felfelé az úton. Azt hittem, hogy az egész Perunfalva engem bámul. Egy hónap múlva a mi ágyunkban aludtam Dominával. Először mulatságosnak találtuk a dolgot, aztán Domina sírt, én haragudtam. A lakodalmasok pálinkát ittak, sajtot haraptak hozzá, a lakodalom az eljegyzéshez hasonlított. Apáinkat a pálinka fűtötte, engem Dominával a dunyhája pelyhe. Lakodalom volt, szá- lingózott a hó, fehérbe öltözött a világ. Este a lakodalmunkon nagy verekedés volt. A vénasszonyok gazdagságot jósoltak nekünk. Jó lakodalom volt. Pehely szálldos az udvaron, Domina fehérben van, pedig nincs lakodalom. Asszonyok, asszonyok, szégyentelenek, mit csináltok Fedorral? Hová visztek engem? Házam van, három szobám van, ágyaim, duny- háim, az én dunyháim, miért visztek a padlásra...? Mennyi patkány...? Ne a kéményhez, asszonyok, ne a tűzbe, megégek... jaj, megégek, inkább a földbe, doktor úr... Rablóók! Ondro, te részeges disznó! Igyál, Ondro, amennyit akarsz... nekem is adj! Éget? Lábak tapostak az udvaron, ezen az ösvényen taposott legtöbbet Domina lába, Domina feje nyugszik az ösvényen, nagy kerék fordul át rajta, gyere, asszony, így csak a részegek fetrengenek, az autó kerekei alatt csak halálra gázolt roncsok, hullák hevernek, gyere ... mi még élünk. Nem akar engem, ez az ö ösvénye, ez az ösvény a konyhából az ólba vezet, a disznók háromszor esznek naponta, ez az út a kertbe vezet. Ne a kamrát kutasd örökíró, azt számold ki inkább, hányszor kell a kertet felásni, gyomlálni, kapálni, feltölteni, naponta hányszor esznek a nyulak, mi kétszer eszünk főtt ételt, egyszer a maradékot, az ösvényen virágokat és zöld petrezselymet hord Domina, az ösvény a lugas tövén vezet, az ösvény végén almafa nő, korai alma, Domina ösvényéről látni a világot, a templomba ballagó embereket, legjobban a lécre tűzött fejeket látni, a te ösvényed, Domina, az istállóba visz, az istállóban még tiszták a villák, ma még nem hordtam ki a trágyát, ők villa nélkül is lerondítottak bennünket, a nevünket is lepiszkították a táblán, Domina nem gondolkodik, de mindent lát, miért meregeti úgy a szemét, sivalkodnak a malacai, Domina, gágognak a libák, a városi emberek kiforgatják a ládákat, leakasztják a kolbászt, az oldalszalonnákat, szlivovicás üvegeket, boros demizsonokat hordanak a félsze- műhöz, térj észhez, a fiad gyerekei siratnak, a városiak örök időkre elátkozták a menyasszonyt, nézd, Domina, a fiad, Štefan, sóbálvánnyá változik, Fedorod raboskodni fog, én az istállóból jövök a tehenektől, a lovaktól, most rakják mázsára disznainkat, a szalonna a piszkos gangon hányódik, látod, milyen jól áll a villa a kezemben, fogd, a villával dolgoznak is, te is raktad vele a kévét, meg a lucernát a szekérre, úgy csillognak az ágai, mint a szájban a fogak, ezzel a legjobb rakodni, valami csörömpölve gurul a lépcsőn, a zsíros bődön, a szekérről is, a szekérre is villával rakodnak, asztagból gépbe, gép alól kazalba. Mint a fogak... Perun villával... Nyugtalan vagy, félszemű, nézed a villámat, a félelem indítja be veled a motort, a motor felhördül, perunfalviak vigyázzatok, a kutya harap, félszemű, vigyázz, fej nyugszik az ösvényen, feküdj, Domina, ne félj a kutyától, megyek már, rég meg kellett volna markolnom a villa nyelét. A varázslók varázsolnak, a szalonna, sonka, zsír kék földdé változott, a kék földet feltapasztották a búza és árpa rekeszekre, a zsákos emberek felugráltak az autóra, fáradozásuk hegyére, a legényke jön a padlásról, hozza a fiú pisztolyát, riaszthatja vele a verebeket, az örökíró az ól felé tartó Domina lépteit számlálja, kétszáz kiló lépés osztva... a döglött disznók nem visítanak, nem kérnek enni, az örökíró nem tud osztani, számítani, csak számolni tud, Domina kétszáz kilónyi lépése, kék földből, ha felemelem1 a villát, ha szúrok vele, számbaveszem a hibákat, a kilósokat, a földön hevernek majd. Most nézzetek, karóba tűzött fejek! Sose láttam még Perunt ilyen vörösnek ... De hisz olyan fehér, mint a fal. Emberek, gyerünk innen, meghurcolnak a bíróságon bennünket majd. Hallgass, mert beléd vágja a villát. Ondro, Ondro, ölik egymást! Nem vagyok semmiféle Ondro, érti?! Szolgálatban vagyok. Hát akkor szolgálj! Ondro, a csendőr közeleg, kicsit fél tőlem, sandít, készen arra, hogy félreugorjon, a fekete beült a félszemü mellé a kabinba, mi barátok vagyunk, egészségünkre, Ondro! Egészségünkre ...! Bornemissza leszel, Ondro. Ösz- szetörték a demizsonodat. Ne butáskodj, Perun, ezért kétszeres büntetés jár. Tudom, a kulákot négyszeresen büntetik, a gazdát, ha nincs bűne is megbüntetik. Feküdj csak, Domina, most a törvénnyel szólok! Kinek a temetésére jöttetek, tűzoltók, hol hagytátok a tömlőket?