Irodalmi Szemle, 1966
1966/9 - FIGYELŐ - Ladislav Ťažký: Az udvar bevétele (regényrészlet)
véreink vagonírozták be őket, akik bojtot viseltek a sapkájukon. A zsidókkal először .szenet bányásztattak, aztán a szénből hamu lett. Azt mondják, hogy Lengyelországban van valahol egy hamuval kiszárított tavacska ... Ordíts rám, Franc, hogy hazugság; azt mondják, hogy a hamu emberekből való ... Igaz, Franc, jártam abban a kiszárított tóban, a lábam alatt égett csontdarabok ropogtak. Nem az embereken jársz te, Franc? De bizony rajtuk jársz, csak a lelkek ropogását nem hallod. És mondá az úr, legeltesd az én juhaimat, legeltesd az én báránykáimat... Lemaradtatok, elvtársak, csak a fele nyáj van a karámban, a másik fele a sajátján legel. Bűn-e az, Franc, ha a sajátján legel? Franc becsületes, elismeri: jól gazdálkodsz, Perun, megmondtam nekik, hogy a szövetkezetről hallani sem akarsz. Elvtársak, hangosabban kell kiabálni, gyenge a hangotok! „Sztálin elvtárs mondotta . . Igazodnunk kell, igen, és vasököllel szétzúzni. .. Az nem volna probléma, elvtárs, könnyűszerrel elintézhetnénk őket, a probléma Szibériával van ... Ha volna Szibériánk ... Ezt a védnökségi üzem nem fogja tűrni! Adjon a védnökség Szibériát... Mit képzeltek, nekünk asszonyaink meg gyermekeink vannak, nektek meg disznótok és kolbászotok, talán minden vasárnap ebbe a koszfészekbe fogunk már mászkálni? Itt szövetkezet lesz! És mindenki belép a szövetkezetbe, még ha ... Még ha... ? Ha az egész falut a Šumavába kell vinni, akkor is! A Šumavába? Marha! A Šumavából nem lesz Szibéria, azzal hiába ijesztgettek! S a földjei, a rétjei... ? Itt maradnak. Ki fogja őket művelni? A Šumavában is van rét... Majd mi megműveljük! Vagyunk a gyárban ■elegen, mi vagyunk az erő, megbírunk egy faluval. De először a csatot a hasunkon. . hahaha ... a csatot... Aludni is akarok az asszonnyal, nemcsak veszekedni. Megbírunk velük. Marha, én már semmit se bírok. Nem kell minket ösztökélni, elvtársak, a földeken dolgozni kell... Ilyen népséggel sose lesz paradicsom a földön, Cikit elvtárs, te leszel a felelős, ha nem sikerül. Hányadszor már? És a kígyó megkörnyékezé Évát... A templom csúnya Évákkal van tele. A szépséget a földi paradicsom hervasztotta le róluk, az izmos Adámoknak sokszor támadt kedvük almát tépni, de az alma évről évre fogyatkozott, míg az almafák teljesen megüresedtek, kiszáradtak, kisebesedtek, a férfiembernek nem volt hol vétkeznie, hát káromkodott. A kígyó nem tudta, mit tegyen, kicsúszott a paradicsomból, mert nem maradt menyasszony a kézteleneknek, a kígyónak nincs keze, se lába, csak mérges nyelve és foga van, nincs rá szükség a földön. Perun paradicsomában sem azért csépelik, hogy Évát elcsábította, hanem azért, mert se keze, se lába, csak mérge, foga és nyelve van. Mintapéldányt kell választani, akárhogy is lesz. Ha ő nem ír alá, majd mi aláírunk. Mintapéldányt válassz, Cikit elvtárs, addig, amíg itt vagyunk, emberünk is van, autónk is. Hová nézel, Cikit elvtárs? Perunfalvát mégis csak te ismered a legjobban. Vagy tán nem? Lakik itt egy bizonyos Perun... Hová futsz, félszemű? Alelnök elvtárs, azt akarod, hogy délig szorongassam ? Szükségünk lesz rád, ne menj sehova! Ne félj, először... Perun mintagazda, ott a neve a táblán . . . Ismeritek a kezét? A fogait is ismerjük, Cikit elvtárs ... meg a táblátokat is. A táblátok nem érdekel. Este én már az asszonnyal akarok hálni, érted-e, nem erre az átkozott falura pazarolni az éjszakáimat. Ma kell vele végezni. És ha nem végzünk. . . ? Jön a Pardup- osztag, az majd végez vele. Azt akarod mondani, hogy Perunnal? Ha úgy tetszik, hát Perunnal, hogy vinné el az ördög; mondtam, hogy ma estig. Mozgatni akarjuk a dolgot, instruktor elvtárs ... Azt hiszed, hogy mi nem akarjuk? Mindent akarunk, csak bukni nem. Ámen, mondá az úr, és kiméne a pusztába elmélkedni, hogy ítéletet mondjon Adám és Éva fölött, hogy megbüntesse őket a vétkükért. Biblická furcsán imádkozik, maga találja ki az imádságait. A vályúk vagy üresek, vagy tele vannak. A bojtok leginkább az ember fején porolódnak le. Imádkozz, próféta, úgyis csak bajt hozol rám, az emberek mind engem bámulnak, mert Biblická le nem veszi rólam a szemét. 0, Perun, Perun, hát van-e eszed, hogy olyan gyorsan adod a magadét, van-e... ? Van miből. Már nem engem bámul. Hová nézel, Biblická, amikor velem beszélsz, amikor az én földemre gondolsz, énrám nézz, ha imádkozol,
