Irodalmi Szemle, 1966
1966/9 - FIGYELŐ - Fábry Zoltán: Balázs Béláról Egy regénymodell emlékezései
előadást Pozsonyban. Az indok: a rendőrség félti a közönség teherbíró képességét, és nem akarja kitenni a megroppanás veszélyének“, ahogy a „NAP“, mely a betiltásra egyedül reagált, ironikusan megjegyzi. A többiek: a: demokratikus, liberális, az emberi jogokért satöbbiért síkraszálló heroldok, a hivatalos és félhivatalos szocialista lapok, a mindenkinél baloldalibb „REGGEL“ mintha megkukultak volna. Miért? Miért volt ez a betiltás és miért utána ez a nagy, közös hallgatás? Az előadás címe: „Az intelligencia válsága“. Az előadás célja: útmutatás. Merre visz, merre vihet ma a diákok, az intellektuelek, a közös kibontakozás útja? A pozsonyi diákok és intellektuelek május elsején mindennél meggyőzőbben demonstrálták a válságból kivezető utat. Ez a felismerés, ez a vállalás, ez a demonstrálás veszélyt jelent. A veszély növekedését, a tűz továbbterjedését meg kell akadályozni. Mert nem szabad, hogy egy világhírű marxista az önmagukra lelt, korfelelősségükre ébredt diákok májusi tettét teoretikailag alátámassza, tudományos analízissel, cáfolhatatlan okfejtéssel helyessé igazolja és az esetleges ingadozókat is megingassa. A rend és a nyugalom éber őreinek jó szimatjuk van. Ezek megérezték, hogy mi történt május elsején. Ezek tudják, hogy az intelligencia, a diákság egyre megbízhatatlanabb, egyre „fertőzőttebb“, hogy már nem lehet rájuk úgy, mint két-három év előtt számítani és építeni. Az utakat a megismerés felé tehát el kell zárni, a sorompókat lecsapni, és ha az irodalmi lakájok, a „szocialista“ teoretikusok, újságfejedelmek és trösztök tintakulijai már semmit sem használnak, akkor jön a betiltás, jön a kobzás, jön a gumibot, jön a per, la bíróság, a börtön, a terror. Kultúrterror: útelzárás rendőri segédlettel. Mint Balázs Béla esetében. All a harc. Minden fronton, minden téren. A pozsonyi diákok és intellektuelek példát mutattak, a félelem internacionáléja erre tehetetlenségében rendőri segédlettel betiltotta Balázs Béla előadását az intelligencia válságáról. És a sajtó — a félelem! a lakájmentalitás! — nyugodtan napirendre tért a dolgok felett. Május új értelmezését ránk bízta. Évekkel ezelőtt írta meg Lukács György vádiratát: „Balázs Béla és akiknek nem kell“. Akkor nem kellett Balázs Béla, és ez nem jelentett sokat. Ma a félelem internacionáléja az, amelynek nem kell Balázs Béla. Ma nem a szobatudósokat mozgósítja ellene, de a rendőrséget — a kultúrreakciót. És ez sokat jelent. Akkor az egyetlen Lukács György szállt síkra érte, ma — sokan, ezren és ezren követelik és reklamálják Balázs lebunkózott, leszájkosarazott hangját. És mert erre a páratlanul igazságtalan kultúrterror aktusra az itteni sajtó egyáltalán nem reagált, azért adunk mi hangot — ezrek: öntudatos proletárok, útjukra talált diákok, intellektuelek és szimpatizálók tiltakozásának. Tiltakozunk a tilalomfák ellen; a tudás, a megismerés korlátai ellen! Tiltakozunk a kultúrreakció egyre szemérmetlenebb fasiszta módszerei ellen! Aki tiltakozásunkhoz csatlakozni akar, az emelje fel velünk együtt a hangját, mert ha ezt a mai pofont szó nélkül tűrjük, holnap különb meglepetésben lehet részünk!“ A cikk megjelenése után levelet írtam’ Balázs Bélának, és kértem, foglaljon állást az Az f/rban az ügyhöz. Cikk helyett levél jött:* „Nem szeretnék magam is írni „esetemről“. Helyes, hogy kihasználjátok mint szimp- tómát politikailag. De most már kezd nagyon személyes karaktert ölteni a dolog. Ha még én is beleszólok — anélkül, hogy a cseh viszonyokat kritizálhatnám egyúttal, mert hiszen nem ismerem eléggé — akkor majdnem reklám íze lesz. Az én véleményem az (és ezt valamilyen szerény formában közölhetitek), hogy kiutasításomat egyik legnagyobb sikeremnek tartom. Bizonyítéka annak, hogy előadásaim jók voltak, mert, bár művészetről (filmről) szóltak, marxista analíziseimnek forradalmi élük volt, és valahol a politikai valóságot érintették. Ehhez nem kellett egyéb, mint lelkiismeretes és igazán tudományos következetesség. Ez levezet a művészi produkció gyökeréig, és ez a szociális helyzetben van. Ha ott felsajog valami, az gyulladást jelent. Nagy boldogság volt nekem találkoznom a magyar proletariátussal is. Szép viszontlátás hosszú évek múltán. Hogy milyen lelkesítő és biztató benyomást tett ez rám, erről * A levelek fotókópiája a budapesti Irodalomtörténeti Intézetben.
