Irodalmi Szemle, 1966

1966/9 - SZERVEZETI ÉLET - Deme László: Megemlékezés Czuczor Gergelyről

tükröző szavak is. Például a Maradi Marady úr beszéde című versben; ahol a nemes úr így kiált fel:

„Most már voksot akar minden tintanyaló,

S ha van oklevele, -patikába való.

Mit ér a szabadság, ha mindenki bírja,

Nem cívisnek való a vármegye zsírja."

Több költeménye is felháborodva ellenzi azt a korrupciót, amely az 1844. évi választásokat készítette elő. Czuczor itt szinte már a napipolitikai pamfletig jut a közerkölcsök bírálatában. Mint itt is:

„Szabad választásid dorbézolás Előzi meg; kíséri csárdaharc; Vagyonbukás, s gyülölség zárja be:

Magát a szent ügyet csak nemtelen Ármányúton bírod már vívni ki,

S erényed annyi nincs, mely a gonoszt Legyőzni képes volna önmaga."

( Kifakadás)

És 1848-ban eljut a legmagasabb földi hatalommal, a királlyal való nyílt szembeszállásig, mikor az saját zsarnokságát végképp leleplezi. A híres Riadóban már nem is említi másképpen, csak mint zsarnokot:

„Szívünk elszánt keserv, markunk vasat szorít, S csatára milliók imája bátorít,

Óh drága véreink, vagy élet, vagy halál,

De szolganépre itt a zsarnok nem talál."

S mikor a felkent királlyal a nép kerül szembe, a iköltő egyértelműen választja meg a maga helyét:

„A zsarnokok torán népek vigadjanak,

A nép csak úgy szabad, ha ők lebuktanak."

( Riadó )

Itt már minden zsarnok és minden nép áll szemben; s az írói állásfoglalás tisztasága és bátorsága oda emeli Czuczort a Petőfi meghirdette „világszabadság" magaslatára. — Ily módon jut el a költő a patriarchális népiességtől a plebejus árnyalaton át a szabad demokrata szemléletig; s a királyi ház iránti lojalitástól a vele való forradalmi szembefordulásig.

Ezt az utat járta be népdalai és népies versei területén is: a patriairchálisan oktató, meg az „ízlésjavító" szándékú költeményektől így fejlődött el a néppel való azonosulásig. Igaz: dalai többségükben nem igazán élményszerűek: néha líraiatlanok, olykor egyenest sablonosak;

de mégis ő az átvezető láncszem Kisfaludy Károly zsánerdalai és Petőfi népi-nemzeti költészete között. Nála erősödik műköltészetivé a népdalnak sok jellemző sajátsága: a természeti képpel való kezdés, a szimbólum és hasonlítás, a sokféle magyaros versforma és strófaszerkezet. És nála vonul be a költészetbe a juhász, a csikós, a bojtár, a betyár, a csaplárosné mint téma; a tanya, a csárda, a gémeskút mint motívum. — S nyilván nem véletlen, hogy a népdalgyűjtők már a költő életében közel ötven versét jegyezték fel a nép ajkáról; azaz népdalainak majdnem fele vált valóban népivé.

Hadd lássunk ezekből is egy gyöngyszemet:

„Esik eső a mezőre Csak úgy dűl,

Hej csak egy csepp esnék babám Szemébül.

Eső után szebben virít A mező.

Könnyezve szebb a lágyszívű Szerető.

Viszi a szél a jelhőket Lefelé

Felhők mögül ragyogó nap Jön elé.

Hej bár vinné búmat is el Magával,

Csak engemet hagyna együtt Babámmal."

(Esik eső)

Czuczor Gergelyt az utókor elsősorban költőként tartja számon; pedig nyelvtudományi munkássága is hatalmas és kiemelkedő. 1844- től haláláig, azaz 22 éven át szorgoskodott az akadémiai nagyszótár elkészítésén szerkesztő- társával, Fogarasi Jánossal együtt. E szótár anyagának védelmében vállalta az osztrákok börtönét; e szótár fáradságos aprómunkáját végezte rabként is, betegen is. A hatalmas műnek sem azelőtt nem volt mása, sem utána nem termett párja kilenc évtizeden át. Ha a nemrégiben kiadott, modern értelmező szótárunkkal vetjük egybe, talán még jobban látjuk nagyságát: Czuczor és Fogarasi szótárának közel százhúszezer címszava a maga korára nézve vetekszik mai szótárunk százhetvenezer lexikai adatával; és terjedelmükben is bízvást egymás mellé állíthatók. De óriási a jelentősége az irodalmi nyelv fejlődésének történetében is: ez a mű az akkor még meg sem állapodott, le sem ülepedett egységes nyelvtípus szókincsének olyan tár