Irodalmi Szemle, 1966
1966/9 - SZERVEZETI ÉLET - Deme László: Megemlékezés Czuczor Gergelyről
szervezeti élet megemlékezés Czuczor Gergelyről Érsekújváron, halálának 100 éves évfordulóján Deme László Szeptember 24—25-én bensőséges ünnepségek közepette emlékeztünk meg Czuczor Gergely halálának századik évfordulójáról Érsekújvárott. Jóleső érzéssel kell nyugtáznunk azt a gondosságot, amellyel a város vezetői, illetve az ünnepség szervezői készültek ez alkalomra. Nem szokványos megemlékezés volt ez, hanem a nagy költő-tudós életművének újfenti birtokbavétele. A Czuczor-ünnepséget így is jellemezhetnénk: hagyományápolás, hagyomány- élesztés. Ez igaz, de ez ennél több is. A múlt nagy egyéniségének megbecsülése a jelen szellemét dicséri és jelzi. Múlt nélkül nincs jelen. Érsekújvár arca gazdagabb lett egy szoborral. „HARCBAN ERŐ, BÉKÉBEN IGAZ,“ ... ez volt az ünnepségek mottója. Szép, tiszta szavak, igazak és időszerűek. E költői verssor pecsétje lehet epy város alakuló szellemiségének; sugallója emberségnek, magatartásnak, áldozatvállalásnak és nagy elhatározásoknak. Tisztelet a költő emlékének, megbecsülés méltatóinak és értékelőinek. Az alábbiakban Deme László, egyetemi tanár ünnepi beszédét közöljük, amely a szeptember 21-i Czuczor-emlékesten hangzott el. Mélyen tisztelt ünneplő Közönség! Mint a CZUCZOR Gergelyt is egykor tagjának valló Magyar Tudományos Akadémia dolgozója, egyben mint a Komenský Egyetem magyar nyelvész vendégtanára, s e kettős minőségemben némileg mint országaink és népeink baráti együttműködésének szerény jelképe és lelkes munkálója is — megilletődötten állok önök elé a mai ünnepi estén, hogy megtisztelő felkérésüknek eleget téve, lerójam a kegyelet adóját az immár száz éve elhunyt, de műveiben és hatásában mégis közöttünk élő költő, tudós és ember: Czuczor Gergely emléke előtt. Czuczor Gergely Andód szülöttje, Üjvár neveltje, majd egész népének nevelője volt, s ezért végül egy nemzet halottja lett. Együtt született a századdal, amelyben élt, s amelynek nemcsak terméke volt szellemében, hanem alakítója is: 1800. december 17-én látta meg a napvilágot Andódon, alig két héttel nagy kor- és pályatársa, Vörösmarty Mihály születése után. De míg Vörösmarty nemesi sarj, Czuczor atyja jobbágyi származású gazdálkodó, később Újvárnak — nem születésével, csak emberségével fémjelzett — tekintélyes polgára, akire a költő így emlékezik vissza Atyáin hamvaihoz című versében: ,,Nemes-címer szobád falán, s fiókodban nem állt nemeslevél: De Istenemre, írva volt Szívedre a nemesség jelleme.“ Az apa — tizenegy testvér mellett — nem sokat áldozhatott Gergely fiára (akkor még anyakönyvi nevén Istvánra), a másodszülöttre, így a törekvő ifjú, mint nem nemesi, s nem is vagyonos sarjadék, papi pályára kényszerült; számára akkor egyedül ez kínálta a tanulás és az egyéni felemelkedés útját. Gyermekkorának nagy része falun telt el; s ott még az előző század vidéki, patriarchális- feudális szellemét szívta magába, amelyben békésen megfért egymással a nemesi-rendi nacionalizmus, a zsinóros magyarkodás; és — más részről — a kenyeret termelő jobbágyi munka megbecsülése. Még mint vakációzó diák is együtt dolgozott nyaranta a faluja határát művelő parasztokkal; amikor iskolái már a rendi korlátoltság szellemét oltották belé. S a kétféle indulás közül ehhez a másodikul említetthez maradt mindvégig hű: amikor éle-
